Elhűlés

Egy szép pohár vörösbor, a peremén rúzsnyom,
mindkettő, mint a vér, sűrű és nehéz.
Belehullott szempillám engedem, hadd ússzon,
úgy, ahogy bennem úszik el az egész.
Hűlését húzhatnám, de már várom, hogy múljon,
túl sok idő eltelt, ő mégis lenéz.
Engedhetném neki, hogy még rágja a húsom,
de ezt a szerelmet eszi a penész.
A lelkemhez lejutni csak tövises úton,
csillagok között, miket tüske recéz.
Rám nem hallgatott és most szívét összezúzom,
máskor már biztos nem lesz ilyen merész...