Csendben

Szó nem hagy el,
játékod tűröm, mélyemre
hág minden pillantásod,
hangtalan bólintás
tűnik annak, minek szánod,
egyenes érzések
kalmár hagyatékát még
nem hagyod elveszni.

Szó nem hagy el.
Bitófán végzi e
fulladó szerelem,
kiábrándultan játszom el
minden szerepem,
ahogy némaságom tör fel,
valami elalszik benned.

Szó nem hagy el,
hová tart minden szótag,
üres érdek - úgy érzem -,
megszólalnom vétek,
s te csak nézed, mit
ki nem mondok,
süket vagy rám,
s ebbe én fáradok.