Vámpírok bálja - 3. rész: Harc a sötét démonnal

Ahogy teltek a napok, úgy kerültek egyre közelebb egymáshoz a vámpírok. Helena és Nicholas naphosszat ücsörögtek a könyvtárban unalmas témákról beszélgetve, kutatva eredetüket és választ kerestek számos megválaszolhatatlannak tűnő kérdésre.
Natasha is kezdte megszeretni újdonsült lakótársát. Az idősebbek fejcsóválása közepette riogatták durvábbnál- durvább tréfákkal az odalátogató turistákat.
- Rendezzünk nekik egy kis színielőadást! - kiáltott fel egy reggelen Natasha.
- Azt mégis hogyan? - hüledezett Matthew.
- Csak bízz rám mindent. Bújj el abba a sötét sarokba amibe szoktál és amint meghallod a végszavad támadj!
- És mi lesz a végszó?
- Ó, rá fogsz ismerni! Hidd csak el nekem... - mosolygott titokzatosan a lány.
Aznap csak egyetlen család jött.
- Nem is baj, hogy nincs tömeg... - morogta a vámpírhölgy. - ó, itt jönnek! Akkor kezdődjék az előadás!

A család nem is sejthette, hogy hiába kuporgatták össze évekig félretett pénzüket erre a nyaralásra, többé nem mennek már sehova... Az asszony félve kapaszkodott robosztus méretű férjébe, mellettük kamasz fiú slattyogott laza, unott léptekkel. A férfi karján ötéves forma kisfiú játszott.
Egyszer csak megszólalt a gyermek:
- Nézd anya, ott fekszik egy halott néni! - mutatott a földön fekvő testre.
- Istenem, mi történt vele? - sikoltott a nő, majd odatérdelt a testhez és szólongatni kezdte. - Hall engem? Hölgyem? Jól van?
Ekkor Natasha nagy nehezen feltápászkodott és szívettépő monológba kezdett:
- A szerelem az, ami tönkretett,
Magányos, láthatatlan sziluett,
Ennyi maradt belőlem csupán
Utolsó véres csókja után.
Ne sajnálj engem, rövidéltű ember
Soha ne feledd nem nyer aki nem mer.
Most eljött neked is az utolsó perced,
Hisz vámpír vagyok nem a mesebeli herceg!
- ezzel a szóval lerántotta magához az asszonyt, és átharapta nyaki ütőerét.
- Te… mit tettél a feleségemmel? - indult dühös rohamra a férfi, ám mielőtt a vámpír közelébe érhetett volna, élettelenül csuklott össze.
- Parádés alakítás volt Natasha - törölte meg szája szélét Matthew. - De velük mi legyen? - mutatott a félősen összebújó testvérekre.
- Hmm..valahogy nem stílusom a gyermekölés...De azt a langalétát ott szívesen megkóstolnám... - mosolygott kéjesen a megszólított. - A kicsit pedig letesszük valamelyik paraszt küszöbére... Úgysem mer majd beszélni...Gyere, megosztom veled a suhancot! . azzal mint akik egy hónapja nem ittak vért, rávetették magukat.

Miután elrendezték a kisgyermeket, ártatlan szemmel kerültek a másik két vámpír elé.
- Kár a sunnyogásért, tudjuk mit tettetek! - mennydörgött Nicholas hangja.
- Mit tanítottam neked kishúgom? A vámpír elsősorban a táplálék miatt öl, nem szórakozásból! - üvöltött Helena.
- Rólad sem tudom elhinni, hogy belementél ilyesmibe... Nem vagytok méltóak a vámpír névre!
- Persze! - zokogott fel keservesen Natasha. - Ti mindig azt hiszitek, hogy mi csak kis senkik vagyunk, akiket kedvetekre ugráltathattok! Hát nem így van! Néha igenis kell szórakozni, csak ti ezt nem vagytok hajlandóak tudomásul venni! Nem akarok többé közétek tartozni! - azzal sírva elrohant.
- Ezt most remekül elintéztétek gratulálok hozzá! - mondta Matthew. – Jobb, ha én is megyek...

NatashaA család nem is sejthette, hogy hiába kuporgatták össze évekig félretett pénzüket erre a nyaralásra, többé nem mennek már sehova... Az asszony félve kapaszkodott robosztus méretű férjébe, mellettük kamasz fiú slattyogott laza, unott léptekkel. A férfi karján ötévesforma kisfiú játszott.
Egyszer csak megszólalt a gyermek:
- Nézd anya, ott fekszik egy halott néni! - mutatott a földön fekvő testre.
- Istenem, mi történt vele? - sikoltott a nő, majd odatérdelt a testhez és szólongatni kezdte. - Hall engem? Hölgyem? Jól van?
Ekkor Natasha nagy nehezen feltápászkodott és szívettépő monológba kezdett:

- A szerelem az, ami tönkretett,
Magányos, láthatatlan sziluett,
Ennyi maradt belőlem csupán
Utolsó véres csókja után.
Ne sajnálj engem, rövidéltű ember
Soha ne feledd, nem nyer, aki nem mer.
Most eljött neked is az utolsó perced,
Hisz vámpír vagyok nem a mesebeli herceg!

- Ezzel a szóval lerántotta magához az asszonyt, és átharapta nyaki ütőerét.
- Te… mit tettél a feleségemmel? - indult dühös rohamra a férfi, ám mielőtt a vámpír közelébe érhetett volna, élettelenül csuklott össze.
- Parádés alakítás volt Natasha - törölte meg szája szélét Matthew. - De velük mi legyen? - mutatott a félősen összebújó testvérekre.
- Hmm… valahogy nem stílusom a gyermekölés...De azt a langalétát ott szívesen megkóstolnám... - mosolygott kéjesen a megszólított. - A kicsit pedig letesszük valamelyik paraszt küszöbére.. Úgysem mer majd beszélni...Gyere, megosztom veled a suhancot! . azzal mint akik egy hónapja nem ittak vért, rávetették magukat.

Miután elrendezték a kisgyermeket, ártatlan szemmel kerültek a másik két vámpír elé.
- Kár a sunnyogásért, tudjuk mit tettetek! - mennydörgött Nicholas hangja.
- Mit tanítottam neked kishúgom? A vámpír elsősorban a táplálék miatt öl, nem szórakozásból! - üvöltött Helena.
- Rólad sem tudom elhinni, hogy belementél ilyesmibe... Nem vagytok méltóak a vámpír névre!
- Persze! - zokogott fel keservesen Natasha. - Ti mindig azt hiszitek, hogy mi csak kis senkik vagyunk, akiket kedvetekre ugráltathattok! Hát nem így van! Néha igenis kell szórakozni, csak ti ezt nem vagytok hajlandóak tudomásul venni! Nem akarok többé közétek tartozni! - azzal sírva elrohant.
- Ezt most remekül elintéztétek, gratulálok hozzá! - mondta Matthew. – Jobb, ha én is megyek...

Natasha kiment a kedvenc helyére, egy régi temetőbe, aminek eredeti rendeltetésére már csak pár girbegurba, törött sírkő utalt.
- Miért? Miért nem ért meg senki? - hajtotta térdére a fejét.
Kezdett beesteledni, így a környék elnéptelenedett. Egyszer csak furcsa zajok ütötték meg a lány fülét.
- Mi a... - törölgette még mindig kiment a kedvenc helyére, egy régi temetőbe, aminek eredeti rendeltetésére már csak pár girbegurba, törött sírkő utalt.
- Miért? Miért nem ért meg senki? - hajtotta térdére a fejét.
Kezdett beesteledni, így a környék elnéptelenedett. Egyszer csak furcsa zajok ütötték meg a lány fülét.
- Mi a... - törölgette még mindig könnyes szemét. Ám amint meglátta mivel áll szemben óriásit sikoltott.
- Hogy kerül ide... egy sötét démon? - kapkodott levegő után.
- Szerbusz, kicsi vámpír! Mi a baj? Nem szeret senki? Én szeretni foglak hidd el! Jó helyed lesz bennem, táplálod az erőmet! - nevetett a monstrum.
A lány tudta, hogy egyedül semmi esélye a 3 méteres démon ellen, így nem is nagyon harcolt ellene.
- Igaza van... Nem szeret senki.. - suttogta. - Megváltás lesz számomra a halál...

Ám ekkor meghallott egy kiáltást a szörny háta mögül. Az ő nevét kiáltotta valaki.
- Natasha! - ugrott Matthew a démon hátára és beleharapott a nyakába, mire az fájdalmasan felordított.
- Bolond! Minek jöttél utánam? - sikoltotta. Tehetetlen dühében elkapta a lény bal karját és elkezdte marcangolni. Arra azonban nem figyelt, hogy a jobb kezével mit csinál, így csak egy nagy fehér fényt látott és ájultan bukott a fűre.
- Natasha! Na megállj te dög! - azzal a fiú megadta az amúgy is elvérzőben lévő testnek a kegyelemdöfést. A démon holtan rogyott a földre.
- Natasha! Kérlek, ébredj! - rázta a fűben fekvő testet. - Ugye most is csak játszol? Ugye nem haltál meg? Ugye nem?
- Az utolsó véres csókod... - nyögte halkan a lány.
- Ó, hát élsz! - kiáltott fel Matthew és szorosan a karjaiba zárta.
- Ne ölelj már ennyire, mert megfojtasz! - mocorgott az áldozat.
- De ugye jól vagy? Nem esett semmi bajod?
- Asszem élek még.. Aú..a karom! - hanyatlott vissza Natasha a fűre.
- Ez bizony csúnya sérülés.. Az a démon.. De már vége... Nincs miért félned...

Ezt már aközben súgta neki a fiú, miközben visszavitte a kastélyba. Bevitte szobájába, leültette az ágyára és ellátta a sebét.
- Megmentetted az életemet… Köszönöm Matthew... Teljesen félreismertelek... Hagytam, hogy miattam szidjanak Helenáék.. És gyáva módon elfutottam… De köszönöm, amit ma értem tettél...- azzal odahajolt a fiúhoz és puszit nyomott az arcára.
- Szóra sem érdemes. Te vagy itt a legjobb dolog Natasha. De most még gyenge vagy, pihenned kell!
A lány erőtlenül mosolygott és elaludt megmentője karjaiban.