Vámpírok bálja - 1.rész: Minden elkezdődik valahol...

Valahol Finnországban járunk... Az ország egy eldugott részén, egy régi, elég lelakott állapotban lévő várnál. Valaha a nemesi ButterField család birtokolta a környéket, ám miután a családtagok rejtélyes módon sorra meghaltak a hely elnéptelenedett és lepusztult. A faluban élő öregasszonyok pletykája szerint vámpírok tanyáztak az ódon környezetben, okot adva ezzel az embereknek arra, hogy messziről elkerüljék azt a környéket...
Aztán egyszer egy gazdag ingatlankereskedő fantáziát látott az addigra már nem éppen fénykorát élő épületben és kísértettúrákat szervezett az ott nyaraló turistáknak. Nem is sejtette, mekkora lavinát indít el ezzel...A vénasszonyok szóbeszéde ugyanis igaz volt...

- Erre, erre hölgyeim és uraim! Tekintsék meg a ButterField család drágakövekkel kirakott ezüst étkészletét! - buzgólkodott az idegenvezető. Magában gyűlölte ezt a helyet, mert gyerekkorában bátyjai sokat riogatták vámpírhistóriákkal.
- Nem is tudom miért vállaltam el ezt a munkát - dünnyögte a bajusza alatt. - Érzem, hogy valami nincs rendben... - ez volt az első napja itt, miután az előző embert idegbajra hivatkozva eltávolították az állásból. Folyton árnyakról és gyilkos lényekről beszélt, ezért őrültnek nyilvánították.
- Következik az algút, mely a borospincébe vezet. Kérem, maradjanak mellettem és vigyázzanak, mert a padló néhol csúszós! - a kastély eme részétől rettegett legjobban. Már majdnem a végére értek és már kezdett megnyugodni, amikor...

- Ez meg mi volt? - hirtelen mindenki kezében eloltódtak a fáklyák. Hideg levegő kúszott az alagútba. Mindenki szívét jeges rémület töltötte el, az asszonyok sikítoztak, a gyerekek sírtak, a férfiak pedig káromkodtak...
- Hölgyeim és uraim, kérem, nyugodjanak meg! Biztosan lyuk keletkezett a vén várfalon és a kint süvítő hideg szél oltotta ki fényeinket! Pánikra semmi ok! - azzal körbejárt és pár pillanat múlva mindenki kezében újra vidáman lobogott a tűz.
De nem sokáig tartott az idilli hangulat. A fények ismét kialudtak és az embereken kezdett eluralkodni a pánik.
- Kérem nyugodjanak meg! Nincs semmi okuk a félelemre! Ez biztosan csak egy...
Ekkor valami hideg ért hátulról a nyakához. Olyan volt, mint egy emberi kéz, csak..mintha halott lenne...
- Csak egy mi? - húzta mosolyra vérvörös ajkait a vámpírhölgy.
Most már igazán pánikban volt mindenki.. Nekirohantak egymásnak, megtaposták aki elesett, mindenki a kiutat kereste.
- Fussatok csak! Úgysem fog hinni nektek senki! - nevetett éles hangon a lény.
- Kivéve téged! Ha ugyanazzal a mesével jönnél a barátaidnak mint az elődöd, még a végén a nyakunkra jönnének kutatni! Kár volt őt is futni hagynom... Fiatal, friss vére volt...
- Kérlek úrnő, kérlek, nem beszélek... Csak hagyj elmenni! Feleségem és két kisgyerekem vár otthon!
- Majd küldök nekik dísztáviratot! - azzal választ sem várva élvezettel mart a férfi nyaki ütőerébe.

- Már megint a turistákat riogattad? - bukkant elő egy másik vámpírhölgy alakja az árnyékban. - Húgocskám, Natasha nem unod még ezt?
Az érintett nővére felé fordult, elengedte az élettelen testet és lenyalta szája széléről az alvadt vért. A neve Natasha BloodRose volt. Ifjan, mindössze 16 évesen fertőzték meg a kórral. Azóta élt testvérével ebben az ódon kastélyban. 300 évig nyugodtan éltek, ám mióta az ingatlankereskedő cirkusznak használta a helyet, Natasha minden nap rettegésben tartotta az idetévedőket.

Most dacosan nézett társára. Csípőre tette a kezét, hogy még jobban kihangsúlyozza nemtetszését. Vámpír létére igazán figyelemre méltóan nézett ki. Hosszú barna haját lila csíkok díszítették, füleiben ezüst karikák csillogtak, szeme hidegen csillogó zöld színű volt fekete kontúrral, ajka vérvörös, bőre hófehér és hosszú, fekete bársonyruhát viselt ezüstszürke rátétekkel, melyek kihangsúlyozták hosszú alakját. Ujjain is ezüstgyűrűket viselt, nyakában kabalalánc lógott.
- Te is tudod Helena, hogy közeleg a Vámpírok bálja... Addigra nem akarok bámészkodó turistákat látni itt!
- De biztos vagy benne, hogy ez a legjobb mód erre? - kérdezte Helena SilentScream, Natasha nővére. Teljesen másképp festett: rövidebbre vágott fekete haját néhol szőke csíkok tarkították, szemöldökében és ajkaiban piercinget viselt, testvérénel alacsonyabb volt, és bár szemük és szájuk egyforma volt, más hasonlóság nem igen akadt kettejük között. Az idősebb Helena rövidebb ruhákat hordott, mindenféle kiegészítővel és legszívesebben a falusi fiatal férfiakból szerezte táplálékát, akiket eldugott helyekre csábított és ott megölt.
- Teljesen! Úgy érzem, egy darabig békénhagynak minket az emberek! Ideje szétküldenünk vámpírtársainknak a meghívókat! De előbb menjünk vadászni, mert ez a vérfi elég vérszegény volt... - rúgott a földön heverő testbe.
- Úgy hallottam, az idén két fiatal vámpír költözött a környékbe... De igazad van, majd evés közben elmesélem...

Azzal a két vámpír átszelte az éjszaka csendjét magukkal hurcolva egy más élet leheletét.