libido beküldött történetei

Charles McBurton, Cedarville seriffje a lakásán kapta a hívást, hét előtt néhány perccel.
Ki a fene lehet az? – tűnődött seriff álmosan, aztán felvette a kagylót. Igazából nem bánta, hogy felébresztették – álmában hatalmas polipok jelentek meg, melyek csápjai éhesen nyújtóztak a pénisze felé. Ijesztő volt és érthetetlen. Mostanában ez az álom vissza-visszatért, melytől kiverte őt a víz...

Ekkor az űrhajó megrázkódott, és mindannyian lezuhantunk a padlóra. Újabb lökések lettek, és nekisodródtunk mindennek, és ruha se volt rajtunk. Én a vezérlőpultot zúztam össze, Kinizsi is egy saroknak esett áldozatul, Liebhardtot egy falba lévő hegyes ruhaakasztó cső látta vendégül, míg Eagle, Bogi és Firedog a komputereket törték össze velem...

A műszerfal szétrobbant. Eagle hátratolt minket a gép hátuljába. Egy másik, kisebb bolygó felé tartottunk. Egy furcsa növényzetű erdőbe pottyantunk. A gép megrázkódott, mi gyorsan kiugrottunk, és felrobbant.
- Na, most itt vagyunk. Kinizsi, hol vagyunk?
- Az EMFOR bolygón. Nagyon kevés olyan gyökér van rajta, az is a másik oldalán, az erdőn túl...

Ekkor szétlőtték a gépének a szárnyát, és zuhanni kezdett. Mivel lekötött Feri sorsa, az egyik sugár szétégette a gépem hátulját, és én is Feri után zuhantam. Már fékezésre sem volt időnk. Ekkor egy óriási, több négyzetkilométeres tavat pillantottunk meg. Fehér víz volt benne, és abba estünk. Feri gépe lemerült, de az enyém fennmaradt egy zátonyon. Úszni nem tudtam a nehéz fémruhától, de a víz alatt járni igen. Megtaláltam Ferit – és még ugyan világított az életjelzője – nem volt eszméleténél......

„Ha kútba vetném e felszentelt szerelmet – s a teremtést leleplezném – nem én lennék, akinek megkegyelmez a világ. Dómot építek majd teneked, tükrökből s karcsú falakból, a nyugalom kozmoszáig, csillagvilágok láthatáráig.”

Johnny belépett az üzletbe, és nyugtalan gondolatokkal a fejében elindult az egyik polc felé, mely szeszesitalok palackjainak súlya alatt roskadozott. Szeme sarkából megpillantott egy csinos, szőke lányt, amint éppen az édességek közt válogat. Nem törődött vele, figyelmét a megfelelő italmárka kiválasztása kötötte le. Más körülmények között valószínűleg alaposabban szemügyre vette volna a lányt, most azonban máson járt az esze...

Nemsokára teljes fegyverzetben álltunk, és nyilainkkal hatot leterítettünk. Az ellenség dárdákat dobált, melyeket medencecsont-pajzsokkal vertünk vissza. Kinizsi jó pár találatot kapott, de izmait befeszítve, nagy erővel lődözte öreg íja, a Black Death nyilait. Csakhamar Feri is térden állva dobálta a késeket, de az ő testébe is beleállt egy, és én is véreztem már több helyen...

De jóslatunk nem vált be. Mielőtt tüzet raktunk, a bikák berontottak a barlangba. Mindenki feljutott, Danit kivéve, Feri fel akarta húzni, de ő is lebukfencezett a mélybe. A bikák szerencsére nem tapostak rájuk, de egy hegyes szikla beleállt a lábába Ferinek. Daninak szinte minden része sebesült volt, de feltápászkodott. Feri fél testével átfordult Dani felé, s nézte, mit csinál. Dani megfogta az íjat, és egy nyilat az izzó parázsba tuszkolta a kőhegyet...

Barátaim, vallomással tartozom: egy reggelen meggondolatlan dolgot cselekedtem. Közelről vizsgáltam egy fűszálat; végigtapogattam húsát, megismertem színét, erezetét. Emlékszem, jó dolognak találtam mindezt. Úgy éreztem, fölötte állok mindenkinek, aki soha nem tett hasonlót. De nem gyengeségem volt-e az, ami arra indított, hogy széjjelszaggassam a gyökereit, kitépjem a földből, akárha gyermeket az anyjából, s gyermeteg örömöm így leljem meg? Dehogynem...

Az idő. Az idő miatt. Ha jobban belegondolsz, talán megérted, miről beszélek. Mi, akik a jelenre esküdtünk fel, akik mindig a pillanat örömét kerestük, soha nem voltunk képesek szembenézni az igazsággal: mindez illúzió. Mert a pillanat eljön, a cselekmény megtörténik - és máris múlttá válik. A múlt hasznos, tanulhatunk belőle - de valódi boldogságot többé nem jelent...