Lajha beküldött történetei

Kinéztem a híd ablakán, pár apró rakéta hagyta el a hajó elejét, majd elkezdtek körbe-körbe repkedni.
- Remélem ennyi elég lesz, hogy megzavarjuk a rádiókommunikációjukat. Vedd célba az egyik csatahajó meghajtórendszerét, és lőj ki rá pár foton torpedót.
- Kezdenek körbefogni minket Pier, és pár zöld pötty jelent meg a radaron, a számítógép szerint mágneses pulzárok...

Az egyetem elvégzése után minden megváltozott. Az államvizsgám után magamra maradtam, anyám jobb helyre távozott, az egész világon senki sem volt, aki megérthetett volna, testvér híján nem volt kihez fordulnom, hisz túl keményfejű voltam ahhoz, hogy bárkitől is segítséget kérjek. Nem akartam más terhére lenni. Barátom kevés volt, legalább is olyan nem, akire azt mondtam volna, hogy rá merem bízni az életem. Visszatértem a poros kis falucskába ahonnan származtam, és valami munka után néztem......

Nem kezdtem el rohanni, nem lett volna értelme. Megszorítottam a botomat a köpenyem alatt. Megpróbáltam a legkisebb neszre is odafigyelni, nem az első dolog, hogy egy ilyen szörnnyel állok szemben, de remélem hogy nem is az utolsó. Ha még fiatal könnyű dolgom lesz, de ha már tapasztaltabb vérfarkassal állok szemben, lehet, hogy itt hagyom a fogamat...

Ahogy gondolkodom halk puffanásokat hallok a fal másik oldaláról.
- Fegyverlövések.
Előkaptam a gyűrűket, és megpróbáltam bejutni a központi hálózatba. Nem volt könnyű, mert elég biztonságosra csinálták, de mintha valaki már járt volna előttem, mindenfelé elszórt töredék forráskódok voltak a programban. A tűzfal nem is működött. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért egyszerűen csak az összes ajtót kinyitottam, tekintet nélkül arra mi van mögöttük.

- Bocsánat, de hol a számítógép, amin dolgozhatok?
- Majd elfelejtettem - elhallgatott, és hozzám dobott 3 gyűrűt. – Ez a számítógépe.
Megnéztem a gyűrűket, majd leesett az állam. Ikontechnológia. Tyű ha, ilyet még a katonaságnál sem használtunk. A mély űri felderítésnek volt ilyen kütyüje, amivel a feltérképezett területeken történő mozgásokat figyelték. Kíváncsi vagyok, mit tud a kicsike.
- Amint látom ez a szemüveg lesz a monitor...

- Ez lehetetlen. Az Anoptherion lakatlan bolygó!
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...

Pár nap múlva saját felelősségre elhagytam a kórházat, és kivettem egy lepukkadt kis szobát a város szélén. Megpróbáltam szüleimet felkeresni, de a kommunikátor nem jelzett vissza. Nem áltattam magam, tudtam, hogy a becsapódási zóna kellős közepén éltek. Beesteledett, mire elrendeztem a dolgaimat, és bejelentkeztem egy terminálnál, mint túlélő. Mikor hazafelé sétáltam, tekintetemet az égre szegeztem, hogy lássam a csillagok megnyugtató képét. Mást nem láttam, csak az erőtér rózsaszínes...

Az Európai Konföderáció, majd ezer éves nevén az Európai Unió, egy védelmi pajzsot szeretett volna kifejleszteni, és a háborúskodást kihasználandó az űr gyarmatosítások élére kerülni. Ismét csak a történelem ismétli önmagát, csak éppen nagyobb léptékben. Már voltak kísérletek féreglyukak meglovagolására, de a végeredmény egy üveggolyónyira zsugorodott valaha 250 méteres űrhajók maradtak...

- Maguk tudják, hogy elrabolták? Hisz még csak 2 órája történt, és megtiltották, hogy akárki is beszéljen róla.
- Maga szerint miért hívnak kabbalistának, és miért vagyok médium?
- Na jó, ez már sok nekem, azonnal mondja meg mit akarnak tőlem, és hogy mit csináltak Jasollal.
- Mindjárt meglátja...

- Még mindig azon a hajó tervein dolgozik?
- Igen, de ez most saját célú kutatás. A hipertérugrást tökéletesíti és egy több millió fényévnyi utazásra alkalmas hajót akar kifejleszteni.
- Akkor biztosan nem unatkozik.
- Alig találkozom vele, szerintem nem csak a fejlesztés van a háttérben. Hallottam róla, hogy sok neves tudóst, vegyészt, közgazdászt megkeresett...