Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hányinger adatai
Írásai 26 737
Csend van. Éjfekete csend.
Ilyenkor, mint egy paplan alatt elhalkul a nevetés.
A gonosz jelenlétét megérzi a Föld összes teremtménye, a fény elhalványul, a gonosz diadalmasan tör elő a sötétből.
Mi tehetünk róla, hogy itt van közöttünk...
Ilyenkor, mint egy paplan alatt elhalkul a nevetés.
A gonosz jelenlétét megérzi a Föld összes teremtménye, a fény elhalványul, a gonosz diadalmasan tör elő a sötétből.
Mi tehetünk róla, hogy itt van közöttünk...
Nem tudta folytatni az imádságot, nem érezte magát elég tisztának, hogy egyáltalán szóljon az Úrhoz.
Nagyot sóhajtott, arcán legördült egy könnycsepp. Muszáj megtennie, csak így tisztulhat meg.
Körbenézett abban a szobában, aminek falai tanúi voltak élete 15 évének.
Hallották a nevetést, az el-elfúló sikolyokat, az örömteli kiáltásokat, az órákba nyúló zokogást, néma tanúi voltak az örömteli és a szenvedésteli pillanatoknak...
Nagyot sóhajtott, arcán legördült egy könnycsepp. Muszáj megtennie, csak így tisztulhat meg.
Körbenézett abban a szobában, aminek falai tanúi voltak élete 15 évének.
Hallották a nevetést, az el-elfúló sikolyokat, az örömteli kiáltásokat, az órákba nyúló zokogást, néma tanúi voltak az örömteli és a szenvedésteli pillanatoknak...
Ijedten rúgkapáloztam, de ő térdével lenyomta lábaimat. És hátradöntött a kanapén. Így teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem.
Ekkor közelhajolt az arcomhoz és ezt sziszegte: ”Elég a játékból!” Túl sokat kacérkodtál velem. Nap mint nap a cseten, hiszen csak ez kellett neked. Mi mást akartál volna tőlem? Te kis szajha! Most meg ellenkezel! Ne játszd nekem a kis ártatlan szüzet!”
Ledermedtem…nem tudtam gondolkozni, szabadulni akartam, de ez most lehetetlennek látszott...
Ekkor közelhajolt az arcomhoz és ezt sziszegte: ”Elég a játékból!” Túl sokat kacérkodtál velem. Nap mint nap a cseten, hiszen csak ez kellett neked. Mi mást akartál volna tőlem? Te kis szajha! Most meg ellenkezel! Ne játszd nekem a kis ártatlan szüzet!”
Ledermedtem…nem tudtam gondolkozni, szabadulni akartam, de ez most lehetetlennek látszott...
De mért is élünk?
A sok szépségért, ami egész földi életünkben körülvesz minket, és egy pillanatért.
Az utolsóért.
Abban a pillanatban kapsz egy kortyot a mindentudás kelyhéből.
Mindent tudsz, mindenre emlékezel, jóra, rosszra egyaránt...
A sok szépségért, ami egész földi életünkben körülvesz minket, és egy pillanatért.
Az utolsóért.
Abban a pillanatban kapsz egy kortyot a mindentudás kelyhéből.
Mindent tudsz, mindenre emlékezel, jóra, rosszra egyaránt...
Flóra egy kitalált személy... nem ez agy mégsem igaz teljesen!
Flóra ugyanúgy él mint mi, mivel belőlünk tevődik össze. Ő olyan mint egy puzzle. Sokan adtak a lelkükből, a személyiségükből, az emlékeikből neki. Ebből a sok kis darabkából született ő...
Flóra ugyanúgy él mint mi, mivel belőlünk tevődik össze. Ő olyan mint egy puzzle. Sokan adtak a lelkükből, a személyiségükből, az emlékeikből neki. Ebből a sok kis darabkából született ő...
A kisfiú szíve a torkában dobogott.
Kikászálódott az ágyból, és mint egy kismacska az éjszakában osont a lakásban.
Elérte úticélját. A Konyha. És ott volt fönn, amit keresett. Kicsi meztelen talpát a szekrény gombjának támasztotta. Így éppen jó. Felágaskodva elérte a fiókot. Kiemelte szerzeményét, és szinte szédült a mámortól...
Kikászálódott az ágyból, és mint egy kismacska az éjszakában osont a lakásban.
Elérte úticélját. A Konyha. És ott volt fönn, amit keresett. Kicsi meztelen talpát a szekrény gombjának támasztotta. Így éppen jó. Felágaskodva elérte a fiókot. Kiemelte szerzeményét, és szinte szédült a mámortól...