Csincsilla

A gyerekeknek meg kell tanulni, hogy mi az a felelősség.
Én is így gondolkodtam, amikor 9 éves kisfiamnak megvettem az első kisállatát egy nőstény Csincsillát, amit a férjem találóan Csillának nevezett el.
Még soha nem láttam annyira boldognak, mint a szülinapján, amikor észrevette mi lapul az íróasztal alatt a szobájában.
Imádta, és még aznap körbetelefonálta a haverjait hogy eldicsekedjen új ’szerzeményével’.
Nem engedte, hogy én etessem, maga akarta etetni.
De egy naptól fogva már nem érdekelte többé.
Ráunt.
Sokat rágódtunk rajta a férjemmel, hogy mit csináljunk az állatkával.
Nem volt szívünk eladni, így hát nálunk maradt.
A 9 éves kisfiamon kívül még van egy pici 5 éves.

A pszichológus jegyzetei: Mindig is félt Csillától. Ez érthető volt, hisz az állat óriásinak tűnt mellette. A legrémisztőbbek a rágcsáló ’agyarai’ voltak. Nem volt ő rossz gyerek, csak ahogy a szülei mondták kicsit izgága, és mint minden korabeli fiú hajlott az agresszivításra.
A szüleit az óvónők sokszor figyelmeztették, hogy a fiú elzüllhet, ha nem nevelik meg.
Persze az anyuka tréfára vette a dolgot, és lefekvés előtt játékosan megfenyegette a kisfiát azzal, hogyha nem lesz jó Csilla, bekapja.

A kisfiú szíve a torkában dobogott.
Kikászálódott az ágyból, és mint egy kismacska az éjszakában osont a lakásban.
Elérte úticélját. A Konyha. És ott volt fönn, amit keresett. Kicsi meztelen talpát a szekrény gombjának támasztotta. Így éppen jó. Felágaskodva elérte a fiókot. Kiemelte szerzeményét, és szinte szédült a mámortól. Úgy érezte magát, mint James Bond, akció közben. Hát ez is meg lenne!

Még sötétében is megtalálta a nappalit. A kis csincsi izgett-mozgott ketrecében.
A kisfiú amilyen halkan csak tudta leemelt róla a rácsot, így már csak a nagyon magas műanyag rész maradt. Gyengéden megfogta az állatot a bal kezével, ügyelt rá nehogy elszökjön.
Hát eljött a pillanat. Boldogan mosolygott, most már nem kell félnie.
Jobb kezét olyan magasra emelt amennyire csak tudta, és belevágta a csillogó pengét a kis szőrcsomóba. Hallotta az állat visítását, de ez a folyamatos döfések után elhalkult, végül teljesen elhalt.

Megijedt, hátha a szörny túl hangosan sipákolt, de nem, anyuka és apuka még mindig aludt.
Megnézte a kezét, amiról csordogált valami pirosas lé. Beletörölte a mackós pizsamájába, és visszacsoszogott a szobájába.
Bebújt az ágyába, összekuporodott a takaró alatt, és egy perc múlva már hallani lehetett, ahogy egyenletes szuszogását.
Reggel anyja sikítására riadt fel.