Az élet, út a tökéletesség felé.
Egész életünkben formálódunk, csiszolódunk, hogy egyre magasabb szintre léphessünk.
Sok minden formál bennünket.
Egy szó, egy gondolat, egy emlék.
Ne akarjunk felejteni!
Ha bármitől, gondolattól, emléktől megválunk, magunk is megváltozunk, kevesebbek leszünk.
Életünk folyamán sok csomóval kell megküzdenünk, de ha figyelünk és hátralépünk, észrevesszük, hogy egyáltalán nincs csomó.
De mért is élünk?
A sok szépségért, ami egész földi életünkben körülvesz minket, és egy pillanatért.
Az utolsóért.
Abban a pillanatban kapsz egy kortyot a mindentudás kelyhéből.
Mindent tudsz, mindenre emlékezel, jóra, rosszra egyaránt.
A földi dolgok már nem nyomasztanak.
Ezt a pillanatot ki kell érdemelni, hogy ne szenvedéssel és gyötrődéssel teli óráknak tűnő perceket éljünk meg a végkor, ami egyben egy új élet kezdete.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Hozzászólások
Nemtom hol olvastad.
Ugyanis ez máshol nem található meg, nem tettem fel sehova, és én vagyok a szerzője.
Tanusíthatom.
Itt vana gépemen már egy ideje.