Freddie Lamb beküldött történetei

- Mi van, Nyúl? Kitárgyaltátok a korlátolt nemi életed?
- Te… - Nyúl nem értette magát, valami új, eddig számára ismeretlen érzelem marta, emésztette belül, őrölte, mintha egy állat ropogtatna mindent, ami addig szilárd és erős volt.
- Igen? Ja, persze… Csak a nővéred miatt volt. De célt tévesztettem – mondta Bxob, majd elégedett vigyorral hátradőlt –, de azt hiszem, a kis Fred totál belém esett. Kár, hogy a fél fogamra se lenne elég, és egyébként is Liv az örök szerelmem…...

- Öhm… kérsz még egyet? – a lány bólintott. – Király. Akkor, maradj itt, mindjárt hozom… - amint a fiú hátat fordított, és elindult a pult felé, Anna is megfordult, és az ellenkező irányba, az egyik falhoz sétált. Itt nem félhomály volt, hanem teljes sötétség, amit pár fiatal ki is használt, és szinte fulladozva falták egymást. A lány keresett egy üres pontot, és leült. Eszében sem volt, hogy megvárja a fiút, vagy beszélgessen vele. Őt már nem érdeklik a férfiak, nem hagyja megint összetörni...

- Mi… miről beszélsz, csak dumálunk… - Finn mintha meg sem hallotta volna, még mindig őrülten somolyogva folytatta:
- Hát nagyon annak hangzott, nem igaz, Bxob? O’Neil kihívott, nem? - erre a sötét hajú srác ijedten pislogott Finnre, majd Nyúlra.
- Egyértelműen igen - jelentette ki gyorsan, mire Nyúl megbántottan bámult rá. - Ha nemet mondok, velem akar... múltkor is szétvert… - tátogta a rasztás fiúnak Bxob Finn háta mögül, aki lassan felemelkedett a székéből, és ujjait ropogtatva...

Belépett a mosdó előterébe, de se Finn, se Nyúl nem volt ott. Először a férfi WC-ket akarta ellenőrizni, de furcsa hangokra lett figyelmes, amik a női mosdóból szűrődtek ki. Lábujjhegyen odaosont, és halkan, visszafojtott lélegzettel egy kicsit belökte az ajtót. Nem látszódott semmi, így beljebb dugta a fejét a nyíláson, és döbbenten ugrott hátra.
A hangok attól a pártól származtak, akik a mosdókagylókat magába foglaló pulton voltak egymásba gabalyodva. Freddie döbbenten, tátott...

- Szal… nagybátyám… érted, olyan, hogy hallja a hangomon, ha ittam. És… szal kicsit dühös most rám, mert valamit… izé… elfelejtettem megcsinálni, és… nem beszélnél vele? - Freddienek leesett az álla.
- Én? Mit mondjak én neki?
- Hát múltkor próbáltunk Bxobbal sms-t írni, azt modntuk, hogy torokgyulladásom van, és nincs hangom, csak most írt rám az öreg, hoyg fel fog hívni… BASSZUS! – kiáltott fel ijedtében, ugyanis megcsörrent a kezében a telefon.
- Kérlek! – tátogta...

- Szóval, ha akar engem, úgyis megkap.
- Nyúl, észrevetted, hogy Bxob úgy beszél magáról, mint valami levadászandó prédáról? – kapcsolódott be Finn.
- Nem igaz… - kezdett volna Bxob vörösen tiltakozni, de Nyúl beléfojtotta a szót – négy tizenéves lány közeledett feléjük, leplezetlenül megbámulva a magas, kusza hajú Finnt, és a rasztás Nyulat. Mikor elhaladtak mellettük, felkuncogtak, és Freddieben fellángolt az utálat vihorászó csitrik iránt...

- Na végre… már azt hittem, anyád nem enged le – Freddie csak fojtott mormogást hallatott - lefoglalta a térdén esett halálos sérülés vizsgálgatása a farmer szakadásán keresztül. –Mit csináltál a lábaddal?
- Elestem.
- Na ne mondd – elindult, a lány pedig kocogott utána. –Piszkos a térded.
- Képzeld, észrevettem!
- Ne harapd le a fejem. Tényleg, mondtam, hogy összefutunk Nyúllal?
- Nem...

Dec. 22. Nem akarok előzményeket írni, nem akarom leírni, hogyan haltak meg a szemem láttára az emberek, nem akarom leírni, hogy vihar volt, zátony, halál… Elsüllyedő roncs… Csak négyen éltük túl… a többiek a roncsban ragadtak. Mi maradtunk csak meg...