Filander beküldött történetei

Huszonnégy év telt el a World Trade Center összeomlása óta. Huszonnégy év. Huszonnégy hosszú, fáradtságos év. Bár a terror merényletet, a több ezer amerikai halálát „megbosszulták” az egész java még csak most kezdődött.
Koradélután volt Izraelben. A közel-keleti ország földjén már több száz éve nem képesek megegyezni az arabok és a zsidók. Ám ez a nap megváltoztatott mindent...

Jenifer csak rohant és rohant. Hallotta a félelmetes ragadozó súlyos lépteit a háta mögött. Hallotta a vérfagyasztó visítást és a fák recsegését a súlyos test alatt. Olyan gyorsan futott, ahogy csak bírt. Hosszú fekete haja belegabalyodott a kesze-kusza ágakba, de ő csak futott. Lába már tiszta vér volt a bozót tüskéinek vágásaitól, de ő nem lassított. Ekkor mintha távolodott volna a félelmetes lény lépteinek a zaja...

Rebecca sikítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Az égető fájdalom elöntötte a testét. Nem érezte a karja hiányát csak az égető fájdalmat a vállában. Azt kívánta bárcsak megölné már a szörny, csak ne érezze már ezt a borzalmas fájdalmat. A lény most fölemelkedett róla. A lány még ki tudta nyitni a szemét...

Az ülésemben ültem és a discmanemet hallgattam, amikor éreztem, hogy valami nincs rendben. Láttam, ahogy elszáguldottunk a megállók mellett bármiféle lassítás nélkül. Előrementem, hogy megkérdezzem a sofőrt mi történik. Felvilágosított hogy a busz irányíthatatlanná vált. Ekkor feltűnt előttünk a híd, amelynek közepén egy éles kanyar volt. A jármű átszakította a korlátot és belezuhant a Dunába...

A félig ledőlt és sok helyütt berozsdásodott épületek beterítik a szigetet. Pár évtizeddel vagy akár egy-két évszázaddal ezelőtt, ha valaki átnézett a folyó túlpartjára, a végtelen kontinensre, felhőkarcolókat látott. Hatalmas épületeket. De most csak a végtelen sivatag látszik és a horizonton tomboló hurrikánok. Igen ez maradt Manhattan-ből...

Gyönyörű táj volt. Olyan táj, amelyet az ember ég nem tett tönkre. Az eddig látottakból úgy tűnt itt nincsenek is emberek, akik tönkretegyenek bármit is. Sok ismerős állatfajt fedeztek föl. Bölények, rigók, varjak, kakukkok, kígyók, farkasok, őzek, szarvasok. Sok olyan fajt, amely nálunk már kihalt. Mamutok, kardfogú tigrisek, óriásszarvasok, barlangi oroszlánok. És rengeteg olyat, amelyet még senki sem látott...

A király hálás volt, hogy Nilinva megszabadította városát az orktól és meg is jutalmazta egy zacskó arannyal. A lány megköszönte az ajándékot a királynak és kilépett a várból.
- Újonnan zsoldosnak áltál? - kérdezte tőle a sárkány mikor látta gazdáját kijönni a várból. - Talán már elfeledkeztél az esküdről?
- Nem Draken... Nem feledkeztem meg. - felelte a lány. - De egy kis pénz mindig jól jön... Egyébként is az orkokra is érvényes az esküm.
Azzal felült Draken hátára...

Ám egy nap történt valami, ami mindent megváltoztatott. Az akkori emberek sokkal okosabbak voltak nálunk, de sokkal elővigyázatlanabbak is. Egy nap egy tudós kitalálta hogy állítsák az ember szolgálatába a természet egyik legpusztítóbb erejét a hurrikánt. Ám a természetet nem lehet leigázni. A pusztító hurrikánok elszabadultak...