Kábulatban

A füst parttalan víz módjára kering a fejem körül,
s te elő lépsz belőle meztelenül.
Egyszerre száz arcod van,
És mégis mind igaztalan.

Bőröd érintése könnyed,
mint a füst maga,
ami kering körötted;
Ami te vagy, s egész hadad:

Egy seregnyi céda,
egy század kurtizán,
számtalan asszonyi préda
s mellé egy tucat szende lány.

Akarlak téged,
s te engem akarsz,
de rám nem hat mérged,
amivel a szívekbe marsz.

Az arcomat simítod
puha kezeddel,
és a fülembe suttogsz
szűnhetetlen hévvel.

A csípőmet szorítod
hosszú comboddal,
de a fülembe súgod
mardosó gúnnyal,

Hogy nem leszel enyém
míg őrzöm álmomat;
Azt kéred legyek szerény
és lessem óhajodat!

Az öledre húzod a fejem,
és száz gyönyört ígérsz nekem;
De én nem hiszek már neked,
rég áhított Szerelem



2008.07.26 00:30 körül