Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Priap69: Várom a folytatást.
2024-05-02 22:20
laci78: Nem tudom eldönteni, hogy sok...
2024-05-02 16:17
Rémpásztor: Nagyon szépen köszönök minden...
2024-04-28 00:36
laci78: borzalmas, bing-szintű fordítá...
2024-04-25 16:07
Materdoloroza: Nekem is tetszik. Sajnálom, ho...
2024-04-25 12:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Briseis beküldött versei

1494
Álarcom foszlik.
Rózsás, meztelen selyem,
könnyektől oszlik.

Mész- sápadt a bőr
brokátja; s a mély szemek
pillantása tőr...
1435
Az ősz ájtatos csendjébe merül
a kihunyó Nap, ahogy elszenderül
a fák lágyan rezgő levél- csengettyűje,
s a Hold puha, ezüst fátylán ülve
fogadja a némán felragyogó csillagokat......
1586
Ha majd meghalok,
s bársony csend borul fölém,
ahogy riadtan fekszem
az elmúlás ölén,
majd hajlongva imádkoznak a fák,
s eső- könnyeket hullat az ég...
1604
Mint angyal formálta vattacukor,
ragacsos- édes a levegő.
A föld felett sűrűn guggol,
fátyla tört fényben remegő...
1380
A pusztulás arcom után nyúl,
végig simít rajta nyersen,
s valahol az emlékeken túl
keze nyomán langy vér serken...
1526
Mint pusztában vonuló
könnytől lázas gyermekek,
kiket vad éjszakába nyúló
estek csillagfénye permetez

- gyöngyözik homlokomról a vágy
meglelni az elveszett...
1621
Elmém - mint megfeneklett hajó - ,
mit simogat a gondolatok árja,
nem mozdul, csak ha jó
feladat siker-kikötője várja...
1682
A hajnal színültig telt véredénye
homlokomra csepegteti egy új nap fényeit,
míg az ég tépett bíbor szegélye
lángolva temeti múló tegnapok éjeit...
1465
Már nem vagyok, aki voltam
egykor, nem tudom, hol van
álarcomon a fémkapocs,
hogy levessem súlyos maszkját
korlátaimnak, s miért tapos
önnön lábam önnön sorsomon?...