Álarcom foszlik.
Rózsás, meztelen selyem,
könnyektől oszlik.
Mész- sápadt a bőr
brokátja; s a mély szemek
pillantása tőr.
Álarcom foszlik.
Lassan az éj hallgatag
mélyébe omlik,
márvány- szép szobor;
végzet- véste mosolya
bánattól komor.
Álarcom foszlik.
Csak a tompa kő- magány
sétált ködfalán,
de most feltárult
lelkem pőre kis teste.
A vágy elárult.
Álarcom foszlik...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Forgalmi dugó...
elzáródnak erei ...
elzáródnak erei ...
Fáradt madárka
Zöld ágon lepihenne...
Zöld ágon lepihenne...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
szerenella ·
Nagyon tetszett!
Marokfegyver ·
Kedves kis haiku-füzér lett, s tetszik!