Ha majd meghalok,
s bársony csend borul fölém,
ahogy riadtan fekszem
az elmúlás ölén,
majd hajlongva imádkoznak a fák,
s eső- könnyeket hullat az ég;
tavasz illatú virág
lesz az isten arcú vég.
Ha majd meghalok,
a levetett álmok körém gyűlnek,
mint erdei állatok,
szelíd figyelemmel tűrnek,
majd felemelik apró lelkem,
messzi földre szállunk,
s az örökkévalóság mezején
áll majd büszke várunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Szerintem igen tehetséges vagy...... szeretnék e-mail-en beszélgetni veled: focimania@citromail.hu -n elérsz:) Köszi előre is.
ÜDv