Ha majd meghalok,
s bársony csend borul fölém,
ahogy riadtan fekszem
az elmúlás ölén,
majd hajlongva imádkoznak a fák,
s eső- könnyeket hullat az ég;
tavasz illatú virág
lesz az isten arcú vég.
Ha majd meghalok,
a levetett álmok körém gyűlnek,
mint erdei állatok,
szelíd figyelemmel tűrnek,
majd felemelik apró lelkem,
messzi földre szállunk,
s az örökkévalóság mezején
áll majd büszke várunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Szerintem igen tehetséges vagy...... szeretnék e-mail-en beszélgetni veled: focimania@citromail.hu -n elérsz:) Köszi előre is.
ÜDv