Korai ébredés

A hajnal színültig telt véredénye
homlokomra csepegteti egy új nap fényeit,
míg az ég tépett bíbor szegélye
lángolva temeti múló tegnapok éjeit.

A fénnyel a mohó élet szétárad,
mint dagadó erekben a pezsgő vér,
s mi kitöröljük szemünkből a légvárat,
mit álmodó szívünk hűs éjszakákon remél.

Vár ránk munka, s egy új nap heve.
Reggelek, mosolyok, langyos megszokás,
ismerős utcák ismerős neve,
s egy újabb értelmetlen lótás-futás

sosem volt célok felé nyújtva
örökké éhes, elégedetlen tenyerünk...
csak titkon, a szív mélyén tudva:
nyugalmat egyedül álmunkban nyerhetünk.

Mert: csak ha nyugszik a test, akkor boldog,
s a lélek - ha mint a sas - oly szabad,
így hát barátom, ha épp nincs más dolgod,
ringasd vissza langy álmodba magad.