A hajnal színültig telt véredénye
homlokomra csepegteti egy új nap fényeit,
míg az ég tépett bíbor szegélye
lángolva temeti múló tegnapok éjeit.
A fénnyel a mohó élet szétárad,
mint dagadó erekben a pezsgő vér,
s mi kitöröljük szemünkből a légvárat,
mit álmodó szívünk hűs éjszakákon remél.
Vár ránk munka, s egy új nap heve.
Reggelek, mosolyok, langyos megszokás,
ismerős utcák ismerős neve,
s egy újabb értelmetlen lótás-futás
sosem volt célok felé nyújtva
örökké éhes, elégedetlen tenyerünk...
csak titkon, a szív mélyén tudva:
nyugalmat egyedül álmunkban nyerhetünk.
Mert: csak ha nyugszik a test, akkor boldog,
s a lélek - ha mint a sas - oly szabad,
így hát barátom, ha épp nincs más dolgod,
ringasd vissza langy álmodba magad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások