A hajnal színültig telt véredénye
homlokomra csepegteti egy új nap fényeit,
míg az ég tépett bíbor szegélye
lángolva temeti múló tegnapok éjeit.
A fénnyel a mohó élet szétárad,
mint dagadó erekben a pezsgő vér,
s mi kitöröljük szemünkből a légvárat,
mit álmodó szívünk hűs éjszakákon remél.
Vár ránk munka, s egy új nap heve.
Reggelek, mosolyok, langyos megszokás,
ismerős utcák ismerős neve,
s egy újabb értelmetlen lótás-futás
sosem volt célok felé nyújtva
örökké éhes, elégedetlen tenyerünk...
csak titkon, a szív mélyén tudva:
nyugalmat egyedül álmunkban nyerhetünk.
Mert: csak ha nyugszik a test, akkor boldog,
s a lélek - ha mint a sas - oly szabad,
így hát barátom, ha épp nincs más dolgod,
ringasd vissza langy álmodba magad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások