Már nem vagyok, aki voltam
egykor, nem tudom, hol van
álarcomon a fémkapocs,
hogy levessem súlyos maszkját
korlátaimnak, s miért tapos
önnön lábam önnön sorsomon?
Őrölt gondolatokkal osztozom
magányomon, némán kaparják a félelem
falát; már rég elénekeltem életem
dalát, de a zsűri megmondta:
mindez kevés volt. S én lepontozva
távoztam, mint esélyes, ki eltolta
egy egyszeri lottónyereményt. Ontotta
szememből sókönnyeit a csalódás...
Ó, de miért? Ez az élet, mindenki tudja:
sír, melyet a lopva surranó idő ás.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások