Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Briseis beküldött versei
A csend koppanása a falakon,
mint erőltetett, fájó nyugalom
diszharmóniát kelt ott belül,
hol a gondolatok földje terül...
mint erőltetett, fájó nyugalom
diszharmóniát kelt ott belül,
hol a gondolatok földje terül...
Fájdalom nélkül gördültek könnyeim
arcom elkínzott, mész fehér völgyein,
s mielőtt a földre érvén gyémánttá váltak
bőrömbe vérvörös barázdát vájtak...
arcom elkínzott, mész fehér völgyein,
s mielőtt a földre érvén gyémánttá váltak
bőrömbe vérvörös barázdát vájtak...
Lelkem légüres terében visszhangot ver a csend,
érdes falát a magány kaparja idebent.
S az emberek - mint sápadt viaszbábok -
tova sétálnak, ahogy meredten állok...
érdes falát a magány kaparja idebent.
S az emberek - mint sápadt viaszbábok -
tova sétálnak, ahogy meredten állok...
A hurok a nyakamon mint selyemzsinór
lágyan érinti bőröm hajlatát,
s a csend ünnepélyes réz-harangja szól,
ahogy ellehelem álmaim félszeg sóhaját...
lágyan érinti bőröm hajlatát,
s a csend ünnepélyes réz-harangja szól,
ahogy ellehelem álmaim félszeg sóhaját...
Vadul lüktető némaság.
Fagyba meredt vég.
Egyre lesem szép szavát,
mikor mondja: elég...
Fagyba meredt vég.
Egyre lesem szép szavát,
mikor mondja: elég...
A néma erdő félhomálya
lágyan rezgő köd- ruhája
hótól nehéz csendben ül,
ahogy a Hold- fény rávetül...
lágyan rezgő köd- ruhája
hótól nehéz csendben ül,
ahogy a Hold- fény rávetül...
Hamvadó emléked szívembe égett,
mint szép napok romjait, őrizlek téged...
mint szép napok romjait, őrizlek téged...
Mi a magány?
Egy padon ülni és örökké várni
estéken, mikor jól esne bármi,
csak egy pillantás, néhány kurta szó...
Egy padon ülni és örökké várni
estéken, mikor jól esne bármi,
csak egy pillantás, néhány kurta szó...
Az eső kopogása az ablakon
- mint bús ütem - kíséri dallamom,
mely tollam végén reszketve ébred,
ahogy a képzelet tűnődő- messze réved...
- mint bús ütem - kíséri dallamom,
mely tollam végén reszketve ébred,
ahogy a képzelet tűnődő- messze réved...
A rút homály egyre nő,
ahogy sápadt hálót sző
körénk a csillagok halott lénye,
a zord Éj- Király néma fénye...
ahogy sápadt hálót sző
körénk a csillagok halott lénye,
a zord Éj- Király néma fénye...