A néma erdő félhomálya
lágyan rezgő köd- ruhája
hótól nehéz csendben ül,
ahogy a Hold- fény rávetül.
Nehéz árnyak surrannak fürgén
jégbe zárt tavak tükrén,
s ahogy a kis tisztáshoz érnek,
rejtett világokba térnek.
A fák sápadt, ezüstös törzse
mintha a csillagok felé törne,
s ahogy águk rezzen a szélben,
bagoly kiált rekedten az éjben.
De valahol messze jégmező roppan,
valaki fagyott testébe toppan,
s fáradtan csikorog az avar,
mit súlyos léptek zaja kavar.
Egy magányos alak kóborol lomhán
fehér köpenyét kezébe fogván,
s ha ódon csengettyűit rázza,
friss hó szitál az éjsötét tájra.
Ezüst szemében milliárd év ragyog,
szakállát kővé dermesztették ős fagyok,
s lába nyomán jégvirágok nyílnak
minden évben, mikor decembert írnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások