Fájdalom nélkül gördültek könnyeim
arcom elkínzott, mész fehér völgyein,
s mielőtt a földre érvén gyémánttá váltak
bőrömbe vérvörös barázdát vájtak.
De a béke angyal szárnya ölelt át mégis,
s csillag- lámpásoktól gyúlt ki az ég is;
önmagát ünnepelte a csendbe fagyott perc,
csak a szívem sikoltott... disszonáns terc.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-28
|
Regény
A Donovan Reklám dinamikus világában Katherine Manson keményen dolgozik, hogy bizonyítsa tehetségét,...
2025-02-27
|
Horror
Arra jutottam, hogy kevésbé finomnak kell lennem. Az ajkaimmal O alakot formáztam és a nyelvemet...
2025-02-25
|
Novella
Egy olcsó motelban szálltam meg, a mellet lévő kocsmában rágyújtottam egy vicces cigire és...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?