Az eső kopogása az ablakon
- mint bús ütem - kíséri dallamom,
mely tollam végén reszketve ébred,
ahogy a képzelet tűnődő- messze réved.
Aranyló tengerpartok sóhajos homokján,
hol sétál egy bájos tündér- alak tán,
s a csillagok a sápadt égen ülnek
gondolataim világokat szülnek.
Mert költő, kiben maradt egy csepp gyermek,
s még látja, mi rejtett a szemnek;
hol a fáradt szív közönnyel elhalad,
ő - mint szárnyaló Pegazus - oly szabad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?