Vadul lüktető némaság.
Fagyba meredt vég.
Egyre lesem szép szavát,
mikor mondja: elég.
Mikor adja fel a fájdalom
ostromát az elme ellen.
Itt a testem, átadom,
csak a lelkem ne kelljen.
Vergődésem mint kimúlók
utolsó görcs- rángása:
még a fény felé nyúlok,
de a sötétség áldása
rám hull, mint halotti lepel.
Illatos balzsammal keneget,
s gyengéden altat el.
Éltem én eleget…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-28
|
Regény
A Donovan Reklám dinamikus világában Katherine Manson keményen dolgozik, hogy bizonyítsa tehetségét,...
2025-02-27
|
Horror
Arra jutottam, hogy kevésbé finomnak kell lennem. Az ajkaimmal O alakot formáztam és a nyelvemet...
2025-02-25
|
Novella
Egy olcsó motelban szálltam meg, a mellet lévő kocsmában rágyújtottam egy vicces cigire és...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?