A hurok a nyakamon mint selyemzsinór
lágyan érinti bőröm hajlatát,
s a csend ünnepélyes réz-harangja szól,
ahogy ellehelem álmaim félszeg sóhaját.
Mert szólít a végtelen- könnyű nem lét,
feloldódás a semmi ölelő karjai között,
hol a bánat, és félelem vihara elvét,
ha rám zúdítaná a sors e roppant özönt.
Puha, szétáradó, magába fordult csend...
Egy szelet mennyei pokol. Ez vár odafent.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
lököttyúk ·
Amindenit.
Tűzmadár ·
Ja. :-)
Briseis ·
Nyugi,még élek! :DD