A hurok a nyakamon mint selyemzsinór
lágyan érinti bőröm hajlatát,
s a csend ünnepélyes réz-harangja szól,
ahogy ellehelem álmaim félszeg sóhaját.
Mert szólít a végtelen- könnyű nem lét,
feloldódás a semmi ölelő karjai között,
hol a bánat, és félelem vihara elvét,
ha rám zúdítaná a sors e roppant özönt.
Puha, szétáradó, magába fordult csend...
Egy szelet mennyei pokol. Ez vár odafent.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-28
|
Regény
A Donovan Reklám dinamikus világában Katherine Manson keményen dolgozik, hogy bizonyítsa tehetségét,...
2025-02-27
|
Horror
Arra jutottam, hogy kevésbé finomnak kell lennem. Az ajkaimmal O alakot formáztam és a nyelvemet...
2025-02-25
|
Novella
Egy olcsó motelban szálltam meg, a mellet lévő kocsmában rágyújtottam egy vicces cigire és...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
lököttyúk ·
Amindenit.
Tűzmadár ·
Ja. :-)
Briseis ·
Nyugi,még élek! :DD