artemyss adatai

Búcsúzom-
végleg elengedlek.
De ne félj,
nem feledlek
Igaz barátom, Fraunisz...

Jack szülei és azok szülei is, egészen a gyökerekig visszamenően mind ügyvédek voltak. Mr. és Mrs. "Karótnyelt" - magában csak így nevezte őket - majdnem szívrohamot kaptak, amikor egyetlen, pici fiúk bejelentette, hogy feleségül veszi. De persze ezt nem mutatták a "nagyközönségnek". Karen még pár könnycseppet is kipréselt magából a színjáték kedvéért, bár az is megeshet, hogy igaziak voltak, csak nem az örömé, hanem a rémületé...

Ha látlak miért
dobban meg a szívem,
miért repül hozzád a lelkem-
ki mondja meg nekem? ...

Most viszont élvezte a pénz adta előnyöket, persze csak módjával. Nem felejtette honnan jött. A szegénység úgy ölelte körül, mint mást a parfüm, csak ez lemoshatatlannak bizonyult. Bár minden nyáron keményen dolgozott - hol pincérnőként, hol eladóként, esetleg virágüzletben - tulajdonképpen akárhol - mégis bántották őt. A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és miért pont most ne lettek volna azok? ...

Szeret a szív
egyre hív.
Lobban a tűz,
mely összefűz
talán...

- Nem! - suttogta, csak úgy magának. - El kell jönnie!
De maga sem hitte már igazán. A felismeréstől vigasztalhatatlanul zokogni kezdett. Könnye összemosódott a hirtelen megeredő esővel. Jéghideg cseppek gördültek az arcán, ő pedig hagyta. A hold már magasan járt, a partot rég elhagyták az andalgó párok is, csak ő volt kint egyedül. Siratta a magányát, könnyezte hűtlen szerelmesét, sírt az elveszett percekért, azért, mert tudta - többé már semmi sem lesz ugyanolyan...

Le akarta tépni a férfi ingét, hogy a bőréhez érhessen. Ezt nem lehet kibírni! - gondolta.
Egyszerre rogytak a földre, a meleg homokban hemperegtek. A víz nyaldosta meztelen talpukat, miközben szaggatták egymás ruháit és mohón csókolták a felbukkanó helyeket. Végül a férfi fölé került. Az övé lesz... Az övé akart lenni.. Az éjsötét szempár belefúródott smaragdzöld szemébe...

Nem tudta megállni, hogy rá ne nézzen. Vonzotta a tekintetét sötétkék szeme, kicsit féloldalas, huncut mosolya és az ajka. Rugalmas és érzéki száj.. De az alakja is lenyűgözte. Magas volt és karcsú. Tisztán ki tudta venni az izmai játékát a könnyű ing alatt.
Szinte érezte, ahogy megérinti…

Nem hittem, hogy létezik,
hogy egyszer majd rabul ejt,
nem, hogy a szívem
majd örömtáncot lejt,
ha meglátlak közeledni...

A nő ezt meglátta, hátravetette fejét, barna haja végigomlott meztelen hátán, érzéki, csábító nevetése kellemesen megbizsergette a tarkóját. De ez mind semmi volt, mert ahogy közeledett, az aranyszínű szemek rabul ejtették és fogva tartották a lelkét. Azon az éjszakán csak úgy szikrázott a levegő közöttük... Ez azóta elmúlt, ahogy a hirtelen fellobbant szerelem is, ha az volt egyáltalán...