Ha a sors megérint (1. fejezet) 3. rész

A fiú keze nyomán forróság gyúlt, ahol csak érintette. A bizsergés nem akart múlni, választ követelt. Egyszerre néztek egymásra. Ugyanazt üzente a tekintetük. Ugyanazt az olthatatlan tüzet látták, s ez a láng beborította őket.
A fiú föléhajolt, két kezébe fogta arcát- ajka egyre közeledett, míg végül az az érzéki száj birtokba vette az övét. Shannon sóhajtott és átadta magát a csóknak. Nem akarta, hogy véget érjen. Magához szorította. Mint fuldoklónak a kinyújtott kéz, száraz földnek a frissítő zápor- úgy kellett neki az érzés, s mint a levegő, úgy a férfi.
Minden megmaradt. Az érzékei kiélesedtek, és mindent elraktároztak. Érezte a karcsú, izmos testet, ahogy nekifeszül, rabul ejti és leigázza. De nem bánta.
Egyre többre vágyott. Sürgető, bíztató hangot hallatott és még jobban hozzásimult. A vér száguldott az ereiben, már lélegezni is alig bírt. Egyre csak szédült és szédült a csóktól, az örvénytől, ami sodorta az ismeretlen felé.
Hagyta.
Az erős ujjak a pólója alá siklottak. Beleborzongott a gyönyörbe. - Még, még, még! - suttogta könyörögve.
Le akarta tépni a férfi ingét, hogy a bőréhez érhessen. Ezt nem lehet kibírni! - gondolta.
Egyszerre rogytak a földre, a meleg homokban hemperegtek. A víz nyaldosta meztelen talpukat, miközben szaggatták egymás ruháit és mohón csókolták a felbukkanó helyeket. Végül a férfi fölé került. Az övé lesz... Az övé akart lenni.. Az éjsötét szempár belefúródott smaragdzöld szemébe. Suttogott valamit, de nem értette. Nem hallott mást, csak saját szaggatott levegővételét és messziről.. nagyon távolról a víz morajlását. Érezte őt minden idegszálával.
- Most! - lehelte és a napbarnított test ráhajolt, hogy beborítsa...
Verejtékben fürödve, kalapáló szívvel riadt fel.