Agnetta beküldött történetei

Tücsöklik válogatott törzs páleszozókból tevődött össze. Amúgy Tücsöklik az a hely volt, ahová bármilyen állapotban be lehetett térni: ünneplő öltözékben, kissé lótrágya szagúan, depis másnapos állapotban, asszony elöl megnyugvást keresvén, heves politizálás keretében, üzleti megfontolásból kiindulva, egyszóval amolyan központi hírelosztó szerepet töltött be a közeli tanyákról idesereglett jámbor életvitelű, szerény felfogású Miska féléknek...

Ó micsoda hely! Micsoda varázslatos vidék. Bedegkér. Nem messze a faluszélén áll a kis tornácos parasztházikó, fehérre meszelt falaival, piciny zsalugáteres ablakaival. Nyáridőben virágözön borítja a kis házat, s közvetlen környezetét. Muskátli hegyek! Kúszó virágok hallatlan hatalmas csokrai színezik a zöld megannyi árnyalatát. A rácsos fakerítés védelmezőként öleli körül a kis házat, udvarát, embernek, s állatoknak otthonát...

Tiso türelmetlen volt, hirtelen szaladt a Zsákmányhoz. Otras is igyekezett, de a felázott, sáros talaj némiképp megnehezítette a mozgást.
Zanga gyorsan a Zsákmány elé állt, s ismét indulhatott a "menet"...

Varjú koma lereppent az antenna alá, felkapott egy diót (amit már előzőleg halomba hordott a háztetőre), majd hopp fel az antennára dióval a csőrében. Lassú tipegés jobbra, balra, mókás egyensúlyozás, csőr kitát, dió antenna tövébe le, bánatos kár-kározás. Újabb reppenés le, dió csőrbe, antennára fel, tipegés, dió potty, mérgelődő kár-kár...

A reggeli ébredéseknél (az esetek zömében) a következő dolgok találhatók a kiságyban (hogy Krisztofer mindezek mellé hogyan fér be az ágyba, s még nyugodtan aludni is képes) hát ez valóban rejtély. Nos, a készlet:
- 1 vagy 2 db keményfedeles mesekönyv (kihajtogatva, élére állítva).
- Minimum 2 db kisautó. 1 közepes méret? tűzoltó-autó, 1 nagyméretű homlokrakodó-markoló...

Budapest. Nyugati-tér. Aluljáró. Egy eldugott kis sarok, kosz, sejtelmes félhomály, kissé édeskés bűzös, langyos levegő. Két hajléktalan. Törökülésben ül az egyik. A másik lábát keresztbe vetve, egy üres zsemlét majszol. Meredten, koncentrálva, élesen figyelnek...

Egy általunk Bercinek elnevezett (mi úgy gondoltuk fiú-süni)(ismertetőjegye az orránál hiányzott egy darabon a szőr), szóval ez a Berci főként tejimádó volt. A mesebéli almát (tudjátok, amikor cipeli a hátán a tüskéi között) kutyába sem vette. A tej, az bezzeg igen. Macskát megszégyenítő módon tudott lefetyelni...

A család döntése végleges volt: ha még egy gödör lesz, Tuki nem kerüli el a megkötést, nem lesz több szabad rohangálás, lakásba ki-be járkálás, megszűnik a szabad élet minden előnye. Mint mondottam Tuki okos volt, felfogta. A következőképp cselekedett...

Különösebb fóbiám semmiféle állatka iránt nincs, de az egér, hát az mégiscsak egér.
Gyorsan számot vetettem a lehetőségekkel: felállok és futok, maradok és reszketek, hangosan beszélni kezdek hozzá, hátha odébbáll. Végül is lesz, ami lesz alapon, maradtam. Csendben. Nem bántam meg...

Egyre aktívabban, gyorsabban szedte lábait. Ideges rángató, remegő mozgással valamit a távolban már érzékelt, valamiféle "remény" töltötte el.
Ekkor érte ismét egy megfoghatatlan, egy szörnyűséges "érzet". "Szavai" nem voltak rá, félelme nőttön nőtt. Talán hanghullám formájában, talán erő formájában tört rá. Egész testét megremegtette...