Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hajléktalanul
Budapest. Nyugati-tér. Aluljáró. Egy eldugott kis sarok, kosz, sejtelmes félhomály, kissé édeskés bűzös, langyos levegő. Két hajléktalan. Törökülésben ül az egyik. A másik lábát keresztbe vetve, egy üres zsemlét majszol. Meredten, koncentrálva, élesen figyelnek. A külvilág tudatukon kívül, mit sem érzékelnek a nyüzsg? forgatagból. Felettük hatástalan múlik az id?. Nem sietnek. Nem aggódnak. Nem terveznek. ők ketten sakkoznak. A földön. A hideg földön. Ülve. A piszokban. Akkor, ott nekik egyetlen volt csak fontos. A kombináció. A lépéskombináció. Ki nyer? Melyikük nyert? Sajnálom, de a meccs végét nem várhattam meg. Kár. Értük is.
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
Nos, igen… Szomorú, hogy annyit írnak róla, hogy tucattémává vált. Úgy tudom valaki, még díjat is kapott, nem kis pénzzel a hajléktalanokról szóló alkotásáért. Arról már nem tudok, hogy odaadta volna a hajléktalanoknak.
Bár, ha engem kérdez valaki, én inkább azoknak a rászorultaknak adnám, akik egyértelműen nem a saját hibájukból lettek olyanok.
Viszont ha bevezetnék nálunk a plusz egyszázalékos adót, mint Hollandiában ahol a fogyatékosok helyzetének javítására fordítják, kevésbé nem hiszem, hogy népszerű intézkedés volna…
Viszont ha bevezetnék nálunk a plusz egyszázalékos adót, mint Hollandiában ahol a fogyatékosok helyzetének javítására fordítják, nem hiszem, hogy népszerű intézkedés volna…
Az én véleményem az, hogy ez egy igen fertőző betegség, és a gyógymód igen egyszerű: Ólom a fejbe, és kész.
Volt gond, nincs gond.
:angry: :angry: :smile: :angry:
Sokan vannak így a társadalom perifériáján. Még két nem befizetett számla, mert beteg lett az a nyugdíjas, és döntenie kell, hogy a gyógyszert veszi meg, vagy kifizeti a számlát, és már az utcán is van. Ez csak az egyik csoport, aki az utcán van. Sok miért lecsúszhat az ember, és nem lehet olyan ripsz, ropsz visszaállni a sorba.
A történet, jó, csak rövid.