A.C.G. beküldött történetei

Hát szegénykém már elégé kábult, úgyhogy ráhajolok a nyakára. Megérzem az illatát, úristen, menten begerjedek tőle, ha nem kóstolhatom meg. Tűhegyes fogaim belevájnak, finom bőrbe, és máris zubog a vér a lyukakból. Ó mennyei érzés, kábulok én is, csak iszom és iszom, míg csak azon nem kapom magam, hogy mindjárt elélvezek a gyönyörtől...

A nevem Erin Gaynor, 9 éves vagyok és jelenleg egy kastélyban élek, ahol rengeteg gyerek zsúfolódott össze, miután a felnőttek kihaltak. Egy igen különös cselekménynek lehetünk majd szem és fül tanúi, ugyanis nem mindennapi történetbe fogunk belecsöppeni. A főszereplők gyerekek, ők lesznek a detektívek, a barátok és nem utolsó sorban a gyilkosok...

- Hajnal előtt találtam rád, fél órával. Egy lakóház tetején feküdtél összegömbölyödve. Nem volt sok idő, úgyhogy gyorsan felkaptalak és visszahoztalak a kastélyba. Hála Dominicnek, még időben sikerült megtalálni. Beraktunk az ágyadba és nem is ébredtél fel. Mindent megpróbáltunk, hogy felébresszünk, de te csak mozdulatlanul feküdtél, még lélegezni is alig volt erőd. Nagyon aggódtunk, hogy végleg meghalsz, de Dominic azt mondta, hogy tud valami orvosságot és elment érte...

- Hagyd már, szeretném a vérét venni - hozzátartozik, hogy a csaj eszméletlenül ronda.
Szakasztott olyan mintha zombi lenne és 8 hónapja kelt volna ki a sírból. Bőre vékony, fehér, szinte már látszanak a csontjai. A szeme beesett és valaha volt szőke haja csomókban hullik a fejéről. Csont sovány, nem csak elöl deszka hátul léc, hanem egyszerűen fogpiszkáló. Ráadásul ebben a bőrruciban, még én is megijednék tőle egy sötét sikátorban...

Nem tehettem érte már semmit, elkezdtem egyre magasabbra mászni, de közben egy sikoly törte meg a halálos csendet. A társamé volt, meg se fordultam csak másztam tovább addig, míg már nem tudtam tovább menni. Közben marcangolás hangja töltötte be az éjszakai csendet...

A szőke megdermedt, mintha hirtelen megfagyott volna nem mozdult. Végül a vámpír megparancsolta neki, hogy tegye szabaddá a nyakát. Mikor ez megtörtént odament a nőhöz és hátulról átölelte. Először csak félretolta a haját és puszilgatni kezdte a nyakát, majd a nyelvével végig nyalta a szőke ütőerét és szívogatni kezdte a bőrét...

Már csak az éltetett, hogy egy van hátra, aztán meghalok. Meghalok, az biztos, egy ilyen robotember egy kézzel felemel egy autót és méterekre hajítja azt. A fal segítségével nagy nehezen felálltam, vettem egy mély szaggatott lélegzetet és megfordultam még mindig a falnak támaszkodva. Majd ellöktem magam tőle és két lépést sántikáltam a robot felé. Már nem voltam képes grimaszolni sem, megérttettem, hogy ez a vég...

Részegen bandukoltam az utcán és nem érdekelt, hogy már éjfél is elmúlt. A barátaim megpróbáltak haza vinni, de fogtam magam és elfutottam tőlük. A fejem kezdett kitisztulni, bár még eléggé idétlenül járkáltam. Aztán hirtelen jéghideg karok fonták körbe a testemet és a hűvös falhoz szorítottak. Elfelejtettem volna, hogy a városban több az ember, mint a vámpír? Nos, igen elfelejtettem. Nem próbáltam kiszabadulni halálos öleléséből, mert tudtam, hogy úgy sem sikerülne, így hát vártam a halált......