Szerelem...

A szerelemhez két ember kell,
Egy nő, s egy férfi szíve, lelke.
Szükséges ehhez még megértés,
Szeretet, hűség, s sok gyengéd érzés.

A szerelem olyan, ha velem van,
Jobbnak érzem magam,
Boldog vagyok, szállok magasra.
Ha nincs velem, borzalmas,
Csak szorító, fájó érzés marad,
Minden pillanatában a magánynak.

Mosolya vidám, élettel teli,
Szívem örül, ha látom mosolyogni,
Hangja férfias, mély, örömteli,
Derült, jókedvű arca szinte gyermeki,
Izmos testét mindenki irigyli,
S ez sok nőnek megtetszik.

A csillagos ég alatt ülünk kettecskén,
Hallgatjuk az éj mámorító zenéjét,
Gyengéden öleljük, szeretjük egymást,
Halljuk a másik szívének dobogását.

Szerelem, boldogság, s Ő kell nekem,
Kivel leélhetem egész életem.
Szeretem, s ő is szeret,
Nem kell ennél több senkinek.
Csak egy társ, kibe beleszeret,
Rajong érte, nem engedi el,
S egy percre sem feledi,
Mennyire fontos neki.