A "" kifejezés eredménye:

Miért nő ki az élet fája?
S hogy szól az élet balladája?
Pont ilyen színűre lett festve
Az ember húsvér, földi teste?
Miért mások, tettek és szavak? ...

A kicsi születése után igyekezett a gyerek nevelése mögé bújni. Egy ideig ment is, míg a lány valamit sejteni kezdett. Egyre többet emlegette és kérdezgette a volt asszonyról. Sokat beszélgettek, de nem szívesen válaszolt, mert félt, hogy elárulja az érzéseit a régi iránt...

Szeretnék szeretni, boldogan nevetni,
Amikor átölel, karjában el lenni,
Hinni, hogy a szépet s jót, egyszer megkapom,
Szeretnék Veled lenni nagyon...

Egyszeriben belé nyílalt a felismerés: mindenki őt keresi! Titokban ment el itthonról, még a nevelőnőnek, sőt még a szobalánynak sem szólt, hová is megy. Már este van, aggódhatnak érte, felkutathatják az egész várost miatta. Még az édesanyjáról is mindenki megfeledkezett, akit senki nem vár itthon. Ő is hiába ácsorog itt a zárt kapu előtt, nem tudja majd beengedni az édesanyját, akit betegen nem lehet egy hideg lovas kocsiban várakoztatni, amíg hazaérkeznek a háziak. Mit csináljon most?...

Hátul halkan megszólal a lant
Jaj de sok szomorú dolgom akadt
egyet el is mondok néktek
Üljetek le, erre valók a székek...

Ülök a vonaton.
Ülök, de mindhiába
A régi visszahúz...
Ám megyek-megyek kedves nemsokára!
De állj, vár még a régi
Mint kedves, borongós, szabad
De szemed...

Hideg szél fújt. Mardigo kisbolygója egy őserdőre hasonlított: mindenütt lombos fák, nyirkosság, és titokzatos hangoktól volt hangos a környék.
Niki, Zsigmond, Lénárd és Gyula egyaránt a hátára vette a maga hátizsákját, míg Dia utat tört maguknak a dzsungelben. Teliaggatták magukat fegyverekkel, így biztonságban érezték magukat, Nikinek mégis néha átfutott a hideg a hátán...

„Ez az útvonal… Románia legfontosabb tranzitútvonala Nyugat-Európa felé, ezért sűrű teherautó forgalomra kell számítani.” S valóban, fel-feltünedeznek a hatalmas kamionok odalenn, lámpáik gyulladt, vörös szemekként pislognak a sűrűsödő alkonyatban. Még dübörgésüket is hallom, bár ez valahogy olyan távoli, jelentéktelen. A mögöttem elterülő erdő hangjai erősebbek. A tücskök és a kabócák zavartalanul folytatják éji koncertjüket, én pedig cseppet sem feszülten várom, mikor battyog oda hozzám...