Gyakran lázadó emlékeim égnek,
miket veled álmodtam
s még élnek
a tervek s az az apró falat,
mit szíved költött szívem alatt.
Gyakran lüktet bennem hajsza,
felkínált életből a termés harcca
szelídít még normált,
belőlem kovácsolva terepformát
s elrejtve fenyeget - forr híven,
csak önmagában kúszik
azon az egy meghatározott íven
keresztül gyakran csoda talpalt,
engem mégis fájdalom sarkallt
s hűen, szalmaszálat hegyezve
tettem lábam lenézően keresztbe.
Gyakran megfogant szóból csicsegtünk,
s míg gondunk oldalakat rengetett,
Egymást néztük, figyeltük,
lapátolva a rég felnyergelt terveket.
Sorokba számlált véletlen ez -
gyermeteg sóbálványokból táplált lemez,
mi néha felkerült,
de szólásában elterült...
Most homályban lyukaszt teret,
talán valóság lehet...
Gyakran seregekből támasztott fel a váratlan,
s a terméketlen rovarokból lábalt páratlan
maga mellé állított ;
Minden kavarog, mi valaha számított
a múltban ;
Sokminden terül azóta sutban...
És gyakran csak a semmibe néztem,
vártam, talán valami megmoccan a térben,
de nehéz kövekkel zúzott szét...
Mégis : gyakran boldog volt a lét!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások