Gyakran

Gyakran lázadó emlékeim égnek,
miket veled álmodtam
s még élnek
a tervek s az az apró falat,
mit szíved költött szívem alatt.

Gyakran lüktet bennem hajsza,
felkínált életből a termés harcca
szelídít még normált,
belőlem kovácsolva terepformát

s elrejtve fenyeget - forr híven,
csak önmagában kúszik
azon az egy meghatározott íven

keresztül gyakran csoda talpalt,
engem mégis fájdalom sarkallt
s hűen, szalmaszálat hegyezve
tettem lábam lenézően keresztbe.

Gyakran megfogant szóból csicsegtünk,
s míg gondunk oldalakat rengetett,
Egymást néztük, figyeltük,
lapátolva a rég felnyergelt terveket.

Sorokba számlált véletlen ez -

gyermeteg sóbálványokból táplált lemez,
mi néha felkerült,
de szólásában elterült...
Most homályban lyukaszt teret,
talán valóság lehet...

Gyakran seregekből támasztott fel a váratlan,
s a terméketlen rovarokból lábalt páratlan
maga mellé állított ;
Minden kavarog, mi valaha számított

a múltban ;
Sokminden terül azóta sutban...

És gyakran csak a semmibe néztem,
vártam, talán valami megmoccan a térben,
de nehéz kövekkel zúzott szét...
Mégis : gyakran boldog volt a lét!