Apró, mégis fájó semleges pont

Ha egyszer lent vagy, már mindenki lenéz,
Így aztán elég nehéz bebizonyítani, hogy élsz.
Ennek ellenére próbálsz talpon maradni,
Fel sosem adni, és a semmiért tovább harcolni.
Mosolyogva tűröd, ha valaki beszól neked,
De te erre sem reagálsz, csak csendben nézed.
Hátad mögött megtévesztő sztorikat terjeszt,
Nem foglalkozol vele, tudod ez egy újabb teszt.
Nap mint nap lehajtott fejjel sétálsz jelentéktelenül,
Az elkeseredettség benned egyre jobban mélyül.
Visszavágyódsz egy másik helyre, ahol szerettek,
Ahol valaki megölelt, ha látta elmenni életkedved.
Minden nap reménykedsz, ma talán eljön azaz idő,
Mikor az osztályból legalább egy ember felnő.
Tudod az életnek ez egy apró semleges pontja,
Tudom, hogy fáj, de érezni fogod, ha nagyobb átkát rád ontja.