Visszhang

Emlékezz az első csókra;
sodró mámor s már azóta
csókból érzés vált valóra.

Halvány szípoly az az óra
s a dédelgető meddő szóra
égetett délibáb éltetett
s szórt érdemet minden bókra.

Veszett forróságba szórva,
felöltött éj alá csiszolva,
mosolyt majzolt, mint ki várja -
bolond módra fulladt szóba árja.

Egy vázlatként zuhanó este,
örvényt űző ölelő testre halmozta
s kereste visszhangokba zengve...

Míg remegő testem csók igézte,
imát sorsolt a martalék.
Széthasadt minden tartalék :

Emlékként visszhangba záródik a dallam,
foszlányokban feldereng a sértés ;
A deres ének szétterül a hangban
s ordító forradalmár az érzés :
óvhatatlanul ragyog a felismert heveny,
a vágytöltő múlt már felesleg;
Visszhangoktól zeng a vértől duzzadt terem:
SZERETLEK
Szeretlek
szeretlek
(szeretlek)