A "" kifejezés eredménye:

lerombolt házak
az út mentén állnak,
romba dölve nyugszanak
senki sem veszi hasznukat...

Szívem kemény.
Nem érzek semmit.
Sem fájdalmat sem gyötrelmet,
De még szeretet sem.

Ki tudja miért, de szívem képtelen erre.
Akármit cselekszem, nem szívből...

Mégis tévedtem

Nem hittem volna, hogy irántad
Valaha ilyet érezhetek. Nem hittem
Abban, hogy a szerelmet feledhetem
És csak barátságot érezhetek...

Sötét, kései órán
Magánosság jön hozzám
S szólít, legyek övé.
A rossztól megvéd

Sötét, késői órán
Keserűség jön hozzám
Arra kér, legyek övé
A...

Ablakomon nézek ki
Szép minden oda kinn
Naplemente közel van
Az égbolt narancssárga...

A lány rohant az életéért mélyen az erdőbe. Már képtelen volt eldönteni, hogy ki áll mellette és ellene. Egyre csak Miléné szavai jártak a fejében, s úgy érezte teljesen magára maradt. Nem tudta hova mehetne, s egyre jobban elfáradt, mígnem zihálva a földre esett. Az erdő lassan elcsendesült körülötte, hogy nem hallott mást csak a saját szívverését. Ám a távolból hirtelen nyüszítés tört fel. A fehér farkas volt az, s bundája vértől vöröslött...

Elfedett már a homály is engem
Már rég óta nincs ki fogja kezem
Egyedül hajtom álomra fejem
Mindent mi rég volt: elfeledtem...

A legkisebb fiú megóvta emberi létét, leszármazottjai az emberek, az örök prédák. Rájuk vadásznak vámpírok és vérfarkasok egyaránt, miközben mit sem tudnak a világ sötétségbe borult oldaláról...

Lenézett a földre és egy viperával találta szembe magát. A kígyó mereven nézte őt narancssárga szemével, és frusztráltan öltögette ki villás nyelvét. Cikkcakkos mintázatú szürke testével lassan haladt előre Zsolti irányába. A gyerek annyira megijedt, hogy meg se moccant. Teljesen lebénult a közeledő hüllő láttán. A vipera szeme igézően hatott rá: esze tudta, hogy most el kéne futnia, de teste nem engedelmeskedett...