Nem sokan tudjuk, milyen csodák nyílnak meg előttünk fiatalkorunk látomásaiban és meséiben; mert mikor gyermekként figyelünk és álmodunk, akkor csupán félig kialakult gondolataink vannak, amikor pedig felnőttként igyekszünk rájuk visszaemlékezni, az élet mérge már prózaivá tompított bennünket.
De néhányunk éjszakánként elvarázsolt dombok és kertek képei között ébred, szökőkutaknál,amelyek énekelnek a napon, mormoló tengerek fölé kiugró arany szikláknál, síkságokon alvó kő és bronz városoknál, ahol hősök borongó csapata vonul díszesen fölszerszámozott fehér lovakon, sűrű erdők peremén;ekkor tudhatjuk, hogy az elefántcsont kapukon át a csodák világára néztünk vissza, amely valaha a miénk volt, mielőtt bölcsekké és boldogtalanokká lettünk volna.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló idézetek
Hozzászólások