A "" kifejezés eredménye:

Köszönöm, hogy ott voltál, hol felkelt a Nap
Köszönöm, hogy nekem még mindig vagy.
Köszönöm, hogy fogtad kezem, ha nem volt ki ezt tegye.
Köszönöm, hogy szíved szívemhez közel...

Fut a hold
Kergetik a fellegek.
Nyomorult
Szél ráz régi lelkeket...

Ne szaladj kis virág
Ne fuss a falnak,
Ne higyj a dalnak...
Túl nagy a világ.

Nos elismerem
ha megtelne a kádam
gyorsan és bátran
elrendezném...

- Már úton van a rendőrség, nem éri meg! – figyelmeztette a férfit egy vékony női hang valahonnan az összeverődött tömegből.
Titanilla nem várta meg, hogy a férfi ismét elkapja a torkát, berohant a legközelebbi ajtón.
- Nem rohanhatsz el előlem! – a férfi azonnal a háta mögött termett, az ajtóban.
A nő sok széket és egy hosszú asztalt látott a szobában; a tárgyalóterembe jutott. A férfi meglökte magát az ajtófélfában és egyenesen a lány felé vetette magát...

Valahol azt olvastam, hogy az ember életében semmi különös nincs azon kívül, hogy él, és a fantázia az ami különlegessé teszi egy-egy történését. Na meg persze az, ha nem ember… Érdekes… nem hiszem, hogy sokakkal előfordul, hogy egy idegen ablakhoz tapadnak, s mintha horrorfilmet néznének, oly kapkodó szívveréssel illetik a meg sem történő eseményeket…

Nem vagyok költő.
Csak a sorokat formálom.
Papírra vetem összes gondolatom.

Amit tudok rímbe szedek,
De nem vagyok költő s nem is leszek.
Nem fog rólam tanulni...

Szép és nemes dolog az elszántság. Sokat tűnődtem azon, vajon ki felelős elfajzott életemért? Vajon ki fog engem megmenteni? Kire számíthatok ebben az elanyagiasodott világban, hogy feljebb jussak?
Hamar felnőtté kellett válnom. Ennek eredményeként a választ is hamar megleltem.
Én. Kire, magamra. Csakis magamra...

Engedd meg hogy elmeséljem történetem
Mely néhány évszázada történt velem
Egy történetet mitől szabadulni nem tudok
S mi magával örök szenvedést hozott...