A "" kifejezés eredménye:

Ketyeg az óra. Csak lassan, csak lassan.
Elmúlik az élet. Csak lassan, csak lassan.
S mint az idő, mi is lassan elmúlunk
Elvesztegetett percekként koporsóba borulunk..

A Húsvét reggele köszöntött mára
A kalandor most elindulhat útjára
Az útra melyet egész évben várt
Ma végre megtöltheti kosarát ...

Borús a reggel, de a kedvem vidám
Mert minden virág harmatvizet kíván
Ezen kívül itt nincs is semmi másom
Csupán egy aprócska kívánságom ...

Én verset nem tudok.
azt mondjanak a kicsik ...

...Locsolni jöttem, nem titkolom,
szép szokás ez, így gondolom,
múljon vizemtől a téli álom,
bizony, most ezt kívánom!
Hatás múlik is estendőre,
Ígérem, én itt...

A szárnyaim...
Elég erősen nyugszik meg, hogy keresztezze az óceánt
A szárnyaim...
Nekem milyen messze kellene elmennem sodródni a szélben
Magasabb és magasabbra...

Ha látnám magam kép a képben,
fejemet fognám, és verném éppen.
Bele a falba, egy kiálló vasba.
Mázli, hogy nem látom személyem...

Egy ló mászik elém, menni nem bír a röhögéstől, folyton felborul, csak a száját tartja, öntsem bele a megérdemelt adagot, majd bukdácsol tovább. Mélázva nézek utána... Hát igen: hirtelen felindulásból meg akartál tanulni lovagolni. S bár a ló okkal vihorászott az imént, én sosem nevettelek ki. Nem akartalak elriasztani. Rész voltál belőlem, s mint résznek, tudnod kellett, mit jelent az: „ló”...akartam hogy tudd, hogy érezd, hogy ez még a tiédnél is nagyobb varázslat. Sose került sor rá...