Ősi mese egy vámpír tollából

Hajdanán volt három fivér, kik közös apától származtak. Ám az idők folyamán kettő megváltozott.
Egyikőjüket, a legidősebbet megmarta egy denevér, Őt elragadta a sötét éj. Nemes vámpírrá lett, ki emberek vérén él éjszakáról éjszakára. Az Ő leszármazottjai vagyunk, mi vámpírok.
A középső fivért egy farkas harapta meg, Ő ezentúl a holdat ugatva várja, míg az megtelik. Ekkor jön el az Ő ideje, vérfarkas lesz belőle. Az Ő leszármazottjai a vérfarkasok. Mi és Ők folytonos harcban állunk már az idők kezdete óta.
A legkisebb fiú megóvta emberi létét, leszármazottjai az emberek, az örök prédák. Rájuk vadásznak vámpírok és vérfarkasok egyaránt, miközben mit sem tudnak a világ sötétségbe borult oldaláról.
Mint említettem a vámpírok, vagyis mi és a vérfarkasok között már elég rég dúl a háború. Az idők folyamán csatát nyertünk és vesztettünk. Az évszázadok folyamán képességeink fegyvereinkkel fejlődtek. De ezt az ősi hitet soha nem mocskolta még be egyik faj sem, e történetet minden vámpír és vérfarkas tudja... Ha más közös nincs is, ez az. A három ősatya közül már egy sem él, a harcok martalékává váltak, vagy lassan jött el értük a halál.
A legfiatalabbik, az emberi ős természetes halál útján halt meg. A vérfarkasok őse harcban esett el. A vámpíroké, csata után halálos sebébe halt bele.
A háború, mely még ma is folyik, így emésztette el a három fivért.