Dávidnak

Sötét, kései órán
Magánosság jön hozzám
S szólít, legyek övé.
A rossztól megvéd

Sötét, késői órán
Keserűség jön hozzám
Arra kér, legyek övé
A rossztól megvéd

Sötét, késői órán
A szeretet szól hozzám
Csendesen hív. Kér
Hogy újra legyek övé.

Arra kér, felejtsem el őt
Kihez régóta szerelem fűz
Felejtsem el. Hisz ő engem
Nem szeret, már rég elfeledett

Nem engedek senkinek
Inkább aludni térek
A szerelmes álmoktól nem félek
S én feledem azt, ki engem feledett

Elfeledem, kit nekem ád az ég
Ellenem egy egész nép.
Ki kér, hogy felejtsem már el
Ki könnyedén elfeledett engemet.

Hajtsam fejem új álomra
Vágyok már valaki másra.
Ő engem hűen szeret és
Nem feled egykönnyen,

Róla álmodom majd én
Aki éjszakánként magához hív
Fogom majd kezét, nem
Felejtem az ő hűségét.

Hűsége végtelen
Szeretete határtalan
Kedvessége páratlan
Fényképe párnám alatt

Emlékét őrzőm szívemben,
Hogy ő engem hűen szeretett
S nem hiszen, hogy feledett
Mert ő egy csodálatos ember

Kívánom, fogja más a kezed
Hajtsd másnál álomra fejed
Ő téged megérdemel, nem
Úgy ahogy én téged.

Kívánom, hogy végtelenül szeresd
Kit neked választott ez élet.
Kívánom, hogy végtelenül szeressen
Kit Isten neked teremtett.