Állok az ég alatt
Két karom ölbetett
Ernyedt és tehetetlen
Szürke folt
Mely a földdel és vízzel
Falvakkal, városokkal
Mint egy viharos festmény;
Összefolyt.
Nem gondolkodom
Az elmém kiürül, a jótékony
Semmi a bensőmbe kúszik
Esik az eső, s a boldogtalanság
Érzékelhető, látható cseppje
Az ég áldásával összeölelkezve
A távoli, titkos végtelenbe úszik.
Még maradok.
Még nem mondhatok búcsút
Bármilyen sötét és alattomos
Az előttem futó
Kárörvendő, rút út.
Még figyelemmel kísér
A mindenható szeme
Hisz megsimogatott az ég
Glória-keze.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?