Állok az ég alatt
Két karom ölbetett
Ernyedt és tehetetlen
Szürke folt
Mely a földdel és vízzel
Falvakkal, városokkal
Mint egy viharos festmény;
Összefolyt.
Nem gondolkodom
Az elmém kiürül, a jótékony
Semmi a bensőmbe kúszik
Esik az eső, s a boldogtalanság
Érzékelhető, látható cseppje
Az ég áldásával összeölelkezve
A távoli, titkos végtelenbe úszik.
Még maradok.
Még nem mondhatok búcsút
Bármilyen sötét és alattomos
Az előttem futó
Kárörvendő, rút út.
Még figyelemmel kísér
A mindenható szeme
Hisz megsimogatott az ég
Glória-keze.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?