Állok az ég alatt
Két karom ölbetett
Ernyedt és tehetetlen
Szürke folt
Mely a földdel és vízzel
Falvakkal, városokkal
Mint egy viharos festmény;
Összefolyt.
Nem gondolkodom
Az elmém kiürül, a jótékony
Semmi a bensőmbe kúszik
Esik az eső, s a boldogtalanság
Érzékelhető, látható cseppje
Az ég áldásával összeölelkezve
A távoli, titkos végtelenbe úszik.
Még maradok.
Még nem mondhatok búcsút
Bármilyen sötét és alattomos
Az előttem futó
Kárörvendő, rút út.
Még figyelemmel kísér
A mindenható szeme
Hisz megsimogatott az ég
Glória-keze.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?