Állok az ég alatt
Két karom ölbetett
Ernyedt és tehetetlen
Szürke folt
Mely a földdel és vízzel
Falvakkal, városokkal
Mint egy viharos festmény;
Összefolyt.
Nem gondolkodom
Az elmém kiürül, a jótékony
Semmi a bensőmbe kúszik
Esik az eső, s a boldogtalanság
Érzékelhető, látható cseppje
Az ég áldásával összeölelkezve
A távoli, titkos végtelenbe úszik.
Még maradok.
Még nem mondhatok búcsút
Bármilyen sötét és alattomos
Az előttem futó
Kárörvendő, rút út.
Még figyelemmel kísér
A mindenható szeme
Hisz megsimogatott az ég
Glória-keze.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?