A "" kifejezés eredménye:

Nem először gondolok rád
Lelki szemeim előtt orcád
Mely valódinál részletesebben lát
Pajkos szemed, picurka szád

Eszmémben mindig nevetsz
Barátnál is jobban...

Elkezdődött a film. Hogy őszinte legyek, annyira nem fogott meg. Talán el is aludtam közben egy kicsit. Hirtelen összerezzentem, és kinyitottam a szemem. Meglepődtem, hogy elaludtam. Észre sem vettem. Kissé bűnbánóan sandítottam a barátnőm felé, vártam hogy majd jól le fog cseszni. De legnagyobb meglepetésemre nem ült mellettem senki. Sőt. Az egész terem teljesen üres volt, csak én ültem a sorok között. Semmiféle fényforrás sem világított, mintha egy fekete gumicsőben rekedtem volna......

- Úgy nézel rám, mintha lenne. Tudod, kibékültem a feleségemmel. Nem szeretném elveszíteni, és végül is nem ígértem neked semmit. Kíméletlenül őszinte vagyok, világos? A feleségem szerint mindig is ez volt a legjobb tulajdon… szóval, szerintem ilyen esetekben ez a leghelyesebb, amit tehetünk, érted?
- Persze – válaszolta a nő, és arra gondolt, immár nem először, hogy vajon milyen halállal fog ő meghalni...

A túlvilág üzenetét hordozom,
A nagy, és csodás titkot,
S míg a halál felől gondolkozom,
Ajkam útra szállít egy-egy szitkot...

1998-ban az akkor már szklerózis multiplexben szenvedő Beltford csillagász beküldött egy cikket a Science magazinba, amelyben újból ismertette, mi fog történni kilenc év múlva, és ezúttal az okokon is eltöprengett. Véleménye szerint valami „gigantikus erő száguld a naprendszer felé az univerzum ismeretlen mélységeiből, és szívó hatást fejt ki, amely összekócolja a bolygók röppályáit, mint a szél egy fiatal, szűz lány haját.” ...

Jobbra, balra üres, remek, még visszanézek, hogy mi a helyzet Tommal. Joey karjaiban van, ő pedig indulásra készen, szuper. Akkor hát nincs is más hátra, mint előre. Fegyverrel a kézben kezdek futni jobb kéz felé. Még véletlenül sem a lépcső irányába. Az túl egyértelmű lenne. Még jó, hogy van egy vészkijárat is, amiről remélhetőleg csak mi tudunk. Mondjuk épp ezt hittük a főbejáratról is. Ha megtudom, hogy egy spicli van köztünk, esküszöm, kikötözöm egy fához, letépem féltve őrzött férfiasságát,...

Volt egy fiú és volt egy lány.
Egymásnak ismeretlenek tán,
de egy szép nap az élet összerakta a "képet".
Megtalálta egymásnak a két példaképet.
Messze voltak...

Szó, ami szó, a nagymester szemre való férfiú volt. Kigyúrt teste volt, hiszen folyamatosan hadakozott a livónokkal, lengyelekkel, poroszokkal, oroszokkal – bár meg kell hagyni, a fogai már rohadásnak indultak.
Végül az egyik lány – lehetett vagy tizennyolc éves, sudár, barna – leköpte Karl Bessart von Triert .
- Fritz! – süvöltötte – Nem kapni meg a sunámat!
A nagymester letörölte képéről a turhát, aztán hidegen elmosolyodott.
- Rendben, Mädchen – intett...