Egy fiú és egy lány

Volt egy fiú és volt egy lány.
Egymásnak ismeretlenek tán,
de egy szép nap az élet összerakta a "képet".
Megtalálta egymásnak a két példaképet.
Messze voltak egymástól, bár a szerelem lángolt,
az élet keserítette életüket bárhol.
Találkozni akart a lány egy szép napon,
de a fiú nem jött el azon a hajnalon.
S a lány feladta, szíve sajgott égett a bánattól.
Azt gondolta becsapták és hazugság volt minden az álomról.
Szidta a fiút s az életet, hogy mért pont vele történt meg ilyen.
Bánatát magába fojtva folytatta az életet,
bár tudta egyszer eljő, de már nem reménykedett.
Teltek az évek a lány nem bírta már,
feladta az életét egy csalódás után.
A fiú kereste, de már csak "hamvait" találta,
s testére borultan nagy bánat várta.
Élete előtte hevert, kiért élt s szenvedett,
s kezében várt rá egy nagy képkeret.
A hátuljára csak ennyi volt írva: Engem a szerelem vitt a sírba!