A "" kifejezés eredménye:

. Pedig az Én dolgom védeni. Még sírt... még gyerek volt. Kezét fogtam segítőn. Repültünk a nap alatt. Majd gügyögőn törtek fel torkából a hangok. S lassan beszéde értelmessé vált. Ó, hány hasonlót láttam én! Jöttek lassan az iskolák és megemberesedett a babám. Végigkísértem életét. Óvtam, intve a bajtól. Sorsa felett én dönthettem, barátokat én szereztem. Idősebb vagyok nála, megéltem pár háborút. Sajnos túléltem őt is... Betegen ott feküdt. Hallottam a ketyerét, melyet mellkasa zárt...

Már messziről kiszúrtam az utcán Keijot. Gyorsítottam hát lépteimen, de ez sem segített. Alig pár pillanat elteltével Nico is kilépett az épületből, és balszerencsémre egyenesen Keijo felé tartott. Esélyem nem volt odaérni időben.
- Te rohadék – üvöltötte Nico teljesen kikelve magából.
- Mi bajod? - kérdezte meglepetten Keijo.
- Tudod jól mi bajom, de most megfizetsz azért, amit tettél Alexszel! - mondta még mindig emelt hangnemben szőkeségem, s már emelte is kezét ütésre....

- Biztosan anya az – sóhajtottam egy nagyot megkönnyebbülve és már vettem is fel a telefont. Annyira biztos voltam benne, hogy vagy anya, vagy apa, hogy teljesen megdöbbentem, mikor egy idegen hangot hallottam.
- Samantha Turner-rel beszélek?
- Igen én vagyok – szóltam bele elvékonyodott hangon.
- A szülei autóbalesetet szenvedtek, jöjjön be, amilyen gyorsan csak tud – megmondta a kórház nevét és letette.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam és remegett a kezem...

Kicsit közelebb hajol, és a bal mellemre varrt feliratot olvassa. Ajka némán formálja az "Aletta" nevet.
- No lám - vonja fel a szemöldökét. - A szíved fölé a kedves neve? Mostanra biztosan megbántad.
- Nem bántam meg – felelem. Még jobban meglepődik.
- Szereted még?
- Örökké - figyelem reakcióját. Direkt azért mondom el neki, nehogy ráminduljon. Különben mostanra már biztos kapott volna egyet, hogy nem fejezi be az Alettáról való faggatást.
- Lelépett?

Elolvasom »