Te akartad

Szárnyalnék én, ha engednéd nekem,
Repülni vágyom örökké, s szüntelen.
Végtelen eget zavarni csúffá,
Mit kérnék egy szó, s ő megadná.

Számtalanszor zuhanok földre,
S a homályos, sűrű, csalfa ködbe
Könnyed ádáz, csak álarca tettnek.
Tartsd vissza hát, hisz ne hazudj, te tetted.

Lerántod ki égbe száll,
S nem tapossa az út porát.
Miért baj, ha álmod örökké csak álom,
Egyszer nem ejtenéd ki, hogy ,,Útálom,,

De hiába reszket már kezed,
Fejed a falba, mondd, miért vered?
Nem szállok többé fel az égbe.
Nem szaladok álmok után végre.

Ezt akartad, ne sírj hát,
Úgy sem hallom idelenn már.
Négy fal közé zárt a múlt.
S a temetőre csend borult.