Szárnyalnék én, ha engednéd nekem,
Repülni vágyom örökké, s szüntelen.
Végtelen eget zavarni csúffá,
Mit kérnék egy szó, s ő megadná.
Számtalanszor zuhanok földre,
S a homályos, sűrű, csalfa ködbe
Könnyed ádáz, csak álarca tettnek.
Tartsd vissza hát, hisz ne hazudj, te tetted.
Lerántod ki égbe száll,
S nem tapossa az út porát.
Miért baj, ha álmod örökké csak álom,
Egyszer nem ejtenéd ki, hogy ,,Útálom,,
De hiába reszket már kezed,
Fejed a falba, mondd, miért vered?
Nem szállok többé fel az égbe.
Nem szaladok álmok után végre.
Ezt akartad, ne sírj hát,
Úgy sem hallom idelenn már.
Négy fal közé zárt a múlt.
S a temetőre csend borult.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?