Fejlődik a világ...

Fejlődik a világ, fejlődik a valóság
kommunikációk százai hoznak sírt ránk
morog a motor, reszket a telefon
zsivajt okoz a csodadoboz

hosszú órák, s percek telnek el
gépies hangunkat mindenhova terjesztik el
kedves hang felszól néha,
az is a vonaton: az ajtók záródnak

madarak csiperegnek, lassan észre se vesszük őket
tücskök ciripelnek, tényleg? tán el is felejtettem
hosszú esték hosszú szavak,
ez jellemezte az emberi javat

mára eltűntek a szavak, a szürke színfalak
mindenhol csak ez borul körénk
talán még érzünk, létezünk? vagy már...
hosszú ostromok alatt gépek lettünk?

kérdem én a világtól, a szív még fontos a mából?
feleletemre választ kapok, nyomja meg a kettős kereszt gombot
mindenhol csak ezt hallom, a szót és a gombot
minden gépies lett, tán még a szív is ezen felett

Szívünk ontsuk ki a mának, teljes vakságban, gyászban
értsük meg a másikat, s arról miről nem tehet valójában
szeressünk élni, és élni a túlvilágon túl is
fogadjuk a hibák tömkelegit, mit ez a gépies világ el is feledett...
mára, holnapra, s talán egész évszázadra