Nyári estén véletlenül megláttalak téged.

Nyári estén véletlenül megláttalak téged. Rögtön tudtam, számomra te vagy az élet. Látványod elvarázsolt egy szempillantás alatt, éreztem, ez az érzés örökre megmarad.

Vártam erre sokáig, hogy-e csoda elérje szívem, s lássa mindenki azt a szépet, hogy kéz van a kézben. Elmondanám kedvesemnek azt, mit iránta érzek, tudnia kell, számomra ő a végzet.

Hátra lévő éveim szívesen leélném vele, szeretném, ha örökké enyém maradna a keze.
S hogy ez így legyen, őszintén kívánnék neki sok szépet, kívánom számára azt, hogy áldja meg az élet.

"Szakad az eső, elindulok, teszek egy lépést jobbra, egyet balra, de nem tudom hova mehetnék, megállok, felhúzom az esernyőmet, várom, hogy álljon el a vihar, de nem bírom tartani, lehúzom, leguggolok, az arcomat a kezembe temetem, már mindenem tiszta víz, teljesen átfagytam, szeretnék sírni, de már az sem megy...
Utálok mindent, mert Ő jut róla eszembe, utálok mindenkit, mert olyan, mint ő, de legjobban magamat utálom, csak Őt nem tudom utálni, mert akkor elállna az eső, és kisütne a nap..."