Éhes pókszemével les rám az éj,
tüskés csápjaival szívemben kutat,
zsákmányul kínzó fájdalmat remél,
de hűs feledés vájt magának utat
lelkem hallgatag alagútjain. Rég
nem érint emlékek részvéttelen keze,
a jelen nyoszolyája nyugodni elég,
bár a parázsló szenvedély heve
fel- felizzik szunnyadó álmaimon még.
Veszett harcok mezején hamu testtel ég,
mint ősi templom, mi haldoklik… oly szép…
Mégis, ha majd hajamban felragyog dere
életem zárszavának, nem perlekedek vele,
hogy láttam ezernyi színes csodáját: elég.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Szoktad nézni a régebbi verseid hozzászólásait? Érdemes lenne.
Vizsgák meg vannak?