A "" kifejezés eredménye:

belevetette magát a vízbe, alábukott, hogy csak öt-hat méterrel arrébb törje át a víz színét. Különös volt, csak most döbbent rá, hogy egy arc mennyire megváltozik, ha víz alól bukkan elő. Pedig nem változik meg szinte semmi sem, csak a haj. A nők képesek hosszú időket tölteni a tükör előtt, rendezgetve fodraikat, hogy az minél jobban tükrözze egyéniségüket, vagy hogy valami attól eltérő képet sugározzon róluk. Annyira más, mikor az őselem, a víz simítja el a hajszálakat. Nincs már semmi...

Harcos haragod megérinti arcom
pofonod csattanva térít magamhoz

Egy olyan topmodellnek, mit Rhiannon Lee Dawn, egy bemutató miatt New Yorkból Párizsba, majd egy fotózás miatt onnan Milánóba repülni, teljesen hétköznapi dolog. Tizenhat évesen már nagy sikereket ért el. A karriere sínen van. Ellentétben a szerelmi életével. Erre viszont nem is gondol, egészen addig a napig, amikor egy fotózáson találkozik Freyával, a gyönyörű fotóssal, akivel első látásra egymásba szeretnek. De amikor Rhiannon rájön Freya titkára, az mindent a feje tetejére állít.

...Lépte könnyed, szinte száll,
szava ömlik, meg se áll...

Aznap reggel is úgy állt ott, csak nézte a gyepet és a lányt, ahogy lassan belebújt könnyű, gyűrött és immár koszos nyári ruhájába, ahogy még egyszer rápillanthatott kislányos melleire. Nem bírt megszólalni, csak némán nézett a lány után, ahogy könnyű, ruganyos, táncos lépteivel, az átélt szenvedély kábulatával ellibbent az ismeretlenbe. Nem néztek egymásra, némán lesütötték szemüket, a szennyes, gyűlöletes, szégyellnivaló mégis vadítóan boldog bűn súlya alatt. Nem néztek egymásra, nem...

Összekapott tojó, gúnár
Ki nem ötlöd minek okán
Melyikőjük feje telibb...

A férfi ült a padon és nem gondolt semmire, csak nézett. És a pengével játszadozva készült az öngyilkosságra. Még fél óra, talán, gondolta. S közben visszaidézte magában az elmúlt napokat, az utat, amit bejárt: a hétköznapoktól a halálkészületig…

Fent a fellegek között készül a csata,
Energiák találkoznak egymásba kapcsolódva,
Rémült pilóta kerülget egy cikázó árnyékot,
De teste felhevül s elporlik Teslának adva.

2007 augusztusában lányom leesett a hintáról, de olyan szerencsétlenül, hogy letört egy darab a könyökéből...

A szárnyait kifeszítette és már repült is. Megfigyeltem a testtartását, térdeit behajlítja és finoman előredől. Leírt egy nagy kört úgy ötven méter magasan, majd könnyedén landolt tőlem nem messze. Szárnyait ismét leeresztette. Várakozóan nézett rám.
– Azt hiszem, most én jövök – nyeltem egy nagyot, majd futni kezdtem. Úgy gondoltam, első próbálkozásnál inkább nekifutok, mintha távolt ugranék. Úgy tizenöt méter után, hirtelen elhatározással elrugaszkodtam a talajtól...