A "" kifejezés eredménye:

Szeretném meg írni a saját történetemet, Nektek, Kedves olvasóknak, hogy egy percig se érezzem úgy, magam vagyok a fájdalmaimmal, és hogy elvesztem lelkem ürességével a Nagy világban.
Ez a történet egy szakításról szól, egy olyan lelki magányról amely fizikai romlásba taszít egy személyt, aki ha elbukik, nem tudja feltud-e állni valaha. Ez az én történetem, egy fiatal lányé.
Megosztom Veletek a legbelső fájdalmaimat, így anonimként, ismeretlenül, hátha valaki hozzám hasonló...

Üdv! Régi motoros vagyok itt, de most új névvel, és új művekkel debütálok. Remélem, sokak tetszését elnyerik majd a műveim!

Pillanatnyi elmezavar..

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

Ahogy pattogtak le a slicgomjai, úgy vert, dobolt a vére dobhártyáin. Lekiáltott hát az alant munkálkodóknak. Hé, valamelyik, jöjjön már fel ide! Sambec mászott fel elsőre.Vitya, azonnal csókolni kezdte, ahol érte, és húzta le róla a klottgatyáját. Ötször hirigelte meg hátulról. De, a gerjedelme, csak egyre nőt, növekedett. Libidója az égig ért. Miután Sambecet kicsavarta, mint egy citromot, leküldte és Umbiért kiáltott. Umbit is lerendezte. Amint csillapodni kezdett a gerjedelme és lassan...

Az életed eredete, avagy hogyan fejlődik ki egy pillangó a hasból.

A kristálykoponya rejtélye továbbra sincs megoldva. Több kristálykoponyát találtak szerte szét dél és közép Amerikában. Valószínűleg jóslásra, mágiára használták a tudós papok. Mindenesetre, aki már a legfelső szinten van mágia terén, annak már a koponya beszél. Aki a testelhagyást és a kilépések művészetét elsajátította, az a koponyát sikerrel használhatja. Nekem sikerült a koponyát kicsempésznem, és kis agávé tarisznyámban hazahozni. Most ott áll a kisebbik szobám azték naptárt ábrázoló...

Hazaértem. Első dolgom az volt, mint mindig az elmúlt egy hétben, hogy megnézzem, hogy van a cica. Rosszul volt. Csak feküdt, mint aki nem érzékeli a külvilágot. Feküdt, mint aki egy belső harctól mozdulni sem bír. Benyúltam hozzá a kosarába, megsimogattam. Nem dorombolt, mint ahogy szokott. Szokott? Ezt is az elmúlt két napban tanulta meg.

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

Amint elvégeztem a szükségemet és lopva körültekintettem, egyszer csak hangokat hallottam mögülem. Azt hívén, valami vadállat leselkedik rám, nadrágletolt helyzetben felálltam és kettőt léptem oldalt. Ekkor borzalmas dolog történt: belezuhantam egy gazzal benőtt gödörbe. A gödörbe cserepek, hulladékok közt megcsillant valami. Odanyúlok, s egy fehér, üvegszerű, sima tárgyat tapintok. Kikaparom a törmelék közül és nicsak, egy vicsorgó kristálykoponyát tartok a kezemben.
– Szűzmárja-uramisten!...