A hópelyhek lágyan simulnak a tejfehér tájba..
Lábnyomok tükrén lépkedek tova..
Megyek, mert maradni fáj.. irgalmatlanság, önvád és bizalmatlanság.. nincs más.
Húsomba maró ridegség és elutasítás, ez maradt velem azokból az utolsó napokból, mikor velem voltál..
Üres tekintet, mely nem engem pásztázott.. ideges toporgás, ami elemi erővel taszított, sarkallt arra, hogy menjek.. és soha ne nézzek vissza.. egy utolsó ölelés, mi lerombolt bennem minden reményt és vágyat. A gyötrelmes búcsú, és több száz könnycsepp, mi csak sokasodik azóta.. nincs visszaút..
Kitaposták előttem az utat.. ezer és ezer ember sétált végig ezeken a nyomokon.. ki csámpás, ki egyenes nyomot hagyva.. de itt jártak.. mind..
Csukott szemmel is odatalálnék.. elmém sötét hártyáján átpillantva rájövök.. jártam már ott.. csak akkor fülledt meleg volt.. a nyárfák orrfacsaró édes illata beleégett az orromba.. szinte most is érzem, ahogy egy gyenge szellő körbetáncolva hozza elém a nyár gejl szagát.. felfordul a gyomrom.. térdre rogyok és a friss hóba hullnak könnyeim.. „maradj.. kucorodj össze és ne mozdulj tavaszig” kérlelnek a pelyhek.. tovább kell mennem.. nem jön már új tavasz.. csak a tél alattomossága maradt nekem.. feltápászkodom.. vállaimat rázza a zokogás.. torkomat kaparja a kín.. de tovább kell mennem.. nem futamodhatok meg még egyszer.. nincs messze.. már hallom a morajlást.. kedves, megváltó hang ez.. Bevillan egy kép.. magasan állok egy ablakban.. remegnek a térdeim.. nyugalmat erőltetek magamra.. behunyom a szemem.. a levegőt taposom.. de élek.. miért? Egy kéz markolt belém és visszarántott.. óh, én botor lélek.. halál.. azóta vársz rám..
A híd közepén egy alak áll.. férfi.. mosolyog.. int, hogy menjek közelebb..
Félek e? Dehogy.. hisz szerelmem az.. az édes Kaszás..
Megfogja kezem.. magához húz.. forró csókot lehel homlokomra.. kellemes illata van.. már nincs is más illat az övén kívül.. a derekam köré fonja a karjait és feltesz a híd korlátjára.. a jeges szél belekap a hajamba.. kiseprem a szemeimből.. torkomban dobog a szívem.. lenézek és ott áll Ő.. kitárja karjait és engem vár.. a lábam a levegőt tapossa.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások
Összhatásában tetszett!